Blogolj!

Móricz Zsigmond

Literatúra

1929 nyarán, egy névtelen feljelentőnek köszönhetően pattant ki a tiszazugi méregkeverő asszonyok ügye, akik a bába buzdításával és támogatásával, légypapírból kiáztatott arzénnel, éveken keresztül mérgezték rokonaikat. A vizsgálatok nyomán oly nagyszámú gyilkosságra derült fény, hogy a hatóságok visszariadtak a végső eredményektől. A tiszazugi falvak temetőiben elvégzett exhumálások során 162 arzénnel meggyilkolt áldozatra bukkantak, minek következtében igyekeztek minél előbb lezárni az egyre nagyobb feltűnésnek „örvendő” ügyet. Az eseményeket a hazai és a külföldi sajtó is egyaránt nyomon követte. Móricz Zsigmond több riportot is írt a szolnoki tárgyalássorozatról, amelyekből képet kapunk a korabeli Magyarországról, a gyilkosságokat elkövető asszonyokról, és magáról a bábáról, aki közel ezer ember életének kioltásában segédkezett.

Tiszazugi méregkeverők

(részlet)

„Móricz Zsigmond az 1930-as évek elején több riportot is írt a tiszazugi méregkeverők tárgyalásáról.

„Elment a gazdagság – itt maradt a rettenetes nyomor.

S a beteg még betegebb: a garázda még garázdább lett.

Jött a bába: „Mit kínlódsz vele?”

Gyerekáldás fenyegetett. A háború után kiéhezett világot áradattal környékezte a jövő ivadék: jött a bába: „Mit kínlódsz vele?” S az életeket hajnal előtt az éjféli sötétbe vezette.

Egyszerre zsákmánya lett az egész falu asszonynépe.

S ő háromszor evett húst naponta abban a faluban, ahol legfeljebb disznóöléskor zabálják tele hússal magukat az emberek.

Mint egy véres fogú keleti bálvány járt, kövéren, habzsolva, vidáman, hasát verve s halálra ítélve betegeket, bénákat, a rossz erkölcsűeket. Valóságos népítéleteket tartott, erkölcsi ítélettel sújtotta az életre nem valókat:

– Mit kínlódsz vele?

S ezek a szegények beleszédültek. Nem kínlódtak. Elvégezték az utasítás szerint.

S teltek az évek, és senkinek semmi baja sem lett. Új isten ütötte fel a fejét a senki szigetén, a magyar faluban, s terjedt a ragály a szomszéd falvak asszonyaira. Sógornék, komaasszonyok magukkal vitték a hírt, s a bábasszony segítsége keletes volt. Jelszó lett a Tisza kanyargásán, hogy

– Mit kínlódsz vele?

És MOST itt állnak feketébe öltözött asszonyok a törvényszék előtt.

S a kemény és büszke vádlott megtörve már mindent ráhagy. Megbénult lélekkel nem törődik már a kérdésekkel, mindenre igent mond. Észre sem veszi, ha ellentmondó kérdéseket tesznek. Minden: igen, csak néha üti fel a fejét: – bűnrészességet nem vállal, mindent a bábaasszony cselekedett.

Nagy fekete felhőkbe telepszik a gond, a magyar bánat, a magyar zokogás a teremre. Jönnek a tanúk mind, hetvenketten. Szomorú felvonulás. Túlnyomó részük egészségtelen, elhagyatott, szegény.

Kiáltó jel az élet pusztáján. Fáklya a nyomorult magyar sötétségből. A ballada eleven gyertyái, akik a nyomor leplébe vannak csavargatva, a rácsepegett szenvedés viaszába ágyazva és a bűn tüzében égve.

És mégis: ez a sötét láng az égre csap és szikrázva világít.

Emberek, idenézzetek! Ide kerül egy magyar falu, ha leveszi kezét róla az állam, a társadalom. Ide süllyed, ide zuhan az értelmes, a nagyszerű, kálvinista magyar, éppen értelmessége és józansága miatt, ha nem fogja össze a nemzeti cél izzó lelkesedése.

Életre kell vezetni ezt a népet. Munkát, szervezetet, szociális erőt kell belőle kicsiholni. Hogy minden energiája cselekvő legyen, hogy lelkisége aktív legyen, hogy emberi értékei nagyszerű, igaz életté váljanak.

Rettenetes az a szellemi nyomor, amelyről a szolnoki tárgyalás levonja a gyásztakarót: ha ez sem korbácsolja fel a magyar öntudatot, akkor Magyarországra is rámondhatja egyik Sors a másiknak:

– Mit kínlódsz vele?”

Nyugat, 1930. febr. 1.

Címkék: Múltidéző
Múltidéző
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?