Blogolj!

Csengey Dénes: Mélyrepülés

Literatúra
A lovasok mindig, a csatakos lovasok mindig
a szememben sötétlenek,
és úgy úsznak ott, mint októberi égen
a véres ingű felhők,
az éneklő szelek.
Ha a szemembe nézel, magukat látod,
téged és engem a lovascsapatban ott,
és elhiszed nekem, hogy beteljesülőben
vannak a régi, vágtát ígérő jóslatok.

A tanácsházát egy részeg éjszakán, ketten
oldalba vizeltük - fejenként másfél liter -,
a sötétsárga foltot, amivé összefolytunk,
Magyarországnak
neveztük akkor el.
Nem volt ez önkényes választás részünkről,
a formája legalábbis emlékeztetett.
Nahát ebben az országban képzeld azt a vágtát,
és fölötte az égen a felhőzetet.
Másnapra ez az ország felszáradt, s a lovasok
elrejtőztek akkor a szemhéjak mögött,
vagy lezuhantak egy idegen földre,
és ott hevernek
azóta, mint a rög.
A csapat egy reggelre vár és akkor újra
kizúdul a felpattant szemhéjak mögül.
És azon a reggelen éneklő szél lesz,
és amit kimondasz, beteljesül.

Azon a reggelen éneklő szél lesz,
és amit kimondasz, beteljesül.
erdmost.hu
Címkék: Múltidéző
Múltidéző
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?