Blogolj!

A munkáspapok öröksége – Születésnapi beszélgetés Török Ferenccel

80 éven végigsétálni egy beszélgetés keretében, az nem egy blogtéma. Egy élettörténetből felvillantani epizódokat, történeteket, gondolatokat már inkább. Erre tettünk kísérletet a 80. születésnapját – szeptember 25-ig még a Vigadóban látható – kiállítással ünneplő Török Ferenccel, a „templomépítővel”.

 Török Ferenc

Az Ön édesapja vasesztergályos volt, az édesanyja pedig varrónő. A munkamorál szempontjából az, hogy a szülei kétkezi munkások voltak, hatott-e az ön jellemére, a munkához való viszonyulására, és ha igen, akkor miben, mennyire? 

Biztos, hogy hatott. Talán annyiban, hogy édesanyám szorgalmát láttam: otthon varrt, tárgyalt a megrendelőkkel, kedves volt, pedig ott mindig fecsegnek a nők, de ő meg meghallgatta, aztán elsüllyedt a munkában, és nyugodtan fecseghettek. Benne mindig egy etikai hozzáállást éreztem, hogy meg lehet hallgatni, de nem kell fecsegni. Apám meg a pontosságot tanította. Gyerekeimnek mindig elmesélem, hogy 6 vagy 7 éves lehettem, és valami cowboy filmre 1 Ft-ba került egy belépőjegy. Mindig kaptam egy minimális zsebpénzt, de az akkor elfogyott. Mondom apámnak, hogy adjon kölcsön 1 Ft-ot. Tessék, itt van egy. Megnéztük a filmet, egy hét múlva kezdett fura lenni a családi hangulat, olyan csend telepedett az asztal köré. Megkérdeztem, hogy most mi baj van? Hogyhogy mi baj? Te tartozol, nem? Kértél 1 Ft-ot egy hétre kölcsön. Ne vacakolj! Azért az 1 Ft-ért? Na, utána aztán kiborulás. Mi az, hogy 1 Ft? Úgyhogy azóta mindig mesélem a gyerekeknek, hogy pénzben tisztességesen, pontosan, időben.

Hány gyermeke van? 

Három. Hét unoka. Szaporodunk. 

Szentendrei művésztelep

A másik, ami az ifjúkor meghatározó élménye lehetett: a munkáspapok.

Igen, igen.

Hiányoznak-e ma a munkáspapok?

Nagyon hiányoznak. De nincsenek. A munkáspapság gyakorlatilag az egyház háttérintézménye volt. Akik beugrottak itt, beugrottak ott, ahol paphiány volt, egy nagy hinterland. És a másik az, hogy bekerültek a melósok közé.  És tudom, Viktor bácsi is, csak így mondom, Hegedüs  Viktor Honor, a Transzvillban dolgozott, 1950-ben lépett be. Rettenetesen nehezen tudott beilleszkedni. Mindig azt mondták a munkásokra, hogy azok erkölcstelenek, de azért odafigyelő, egymásra figyelő emberek – a szolidaritás, ugye –, és   egyre jobban közelebb került hozzájuk. Emlékszem a búcsúzásra, `65-ben lépett ki, akkor jött fel ide a várba, együtt hurcolkodtunk, és az egész műhely sírt. Tényleg. Engem megdöbbentett, hogy ezek a melós gyerekek Honorkámnak szólították. Ő is hatott és őrá is hatottak.

Török Ferenc 1936-ban született Budapesten. A középiskolát a báró Kemény Zsigmond, majd a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte. Építészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerezte 1960-ban. 1960-tól a Műszaki Egyetemen tanít, 1992-től 2005-ig egyetemi tanár. Számos hazai középületet, lakóépületet, templomot tervezett, rekonstrukciót is végzett. Tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Magyar Építészkamarának, és a Magyar Művészeti Akadémiának is.

Ha már a hatások. Amikor Ön egyetemre került, akkor fantasztikus tanári gárdával találkozik.

Valóban.

Ezek a hatalmas építészek hogyan tanítottak, mi volt bennük az a plusz, ami miatt nemcsak a munkájuk által, hanem pedagógusként, nevelőként, tanárként lettek példaképek?

Csonka professzorról mesélnék, mert statika az első évtől volt, és Csonka Pál egy európai hírű statikus volt. Csak két példa: véget ért az óra, szünet, a folyosó sarokban cigarettáznak – ott lehetett még bagózni – a diákok, és akkor kijön az öreg, odaáll közénk: „Csonka Pál vagyok, Csonka...”. Mindenki döbbenten nézett egymásra: „Ez itt bemutatkozik nekünk?”. Valami fantasztikus volt. A másik: `56 után eltávolították őt – ez is egy ismert dolog –, mert a Bercsényi Kollégiumba vitt kaját a gyerekeknek, azoknak, akik nem tudtak hazamenni vidékre. Itt ragadtak, nem volt lövöldözés, csak effektíve nem tudtak mozogni. És akkor Csonka Pál mindig vitt be tejet, vajat, kenyeret. A lényeg az, hogy ezt egy kooperációnak vették, és kirúgták.

Az utolsó órája, az megint fantasztikusan jellemző erre az úriemberre! Egy nagy csokor rózsával ott ment mellette a hivatalsegéd. Csonka befejezi az órát, ábrákkal tele a tábla, és akkor megszólalt: búcsúznom kell önöktől, elmegyek most, nem tudom mennyi időre, de azért a hölgyeknek szeretnék egy rózsát adni. Csak úgy ment sorról sorra, s maradt egy. „Nem akartam katalógust tartani!” – kiáltott fel a végén. Szóval gyönyörű ember volt.

Magyar Szentek Temploma

A kiállítás megnyitója után kolléganőm azt mondta, hogy „ahogy elnéztem a tömeget a megnyitón, úgy éreztem, hogy meglehetősen jó viszonyban volt és van most is a tanítványaival”

Mi a titka?

Talán az, hogy én soha nem tekintettem diákoknak őket. Soha nem egy tanár-diák viszony volt, hanem sokkal inkább egy „együtt készülünk a szakmára” típusú kapcsolat. Először a rajzi tanszéken voltam négy évig. És ott bakon ülnek a gyerekek, előttük a modell, vagy amit rajzolniuk kellett, és a rajztanárok, akik mellettem dolgoztak, azok általában mentek sorról sorra, és akkor itt egy kicsit, ott egy kicsit javítgattak - szóban korrigáltak. Én ezt nem szerettem. Leültem melléjük és akkor rögtön más lett a helyzet. Mindig úgy éreztem, hogy a rajzasztalnak egy oldalán ülünk, nem szemben, hanem egy szakmára készülő mester és tanítvány, növendék viszonyban. Inkább ez a mester, ami most nagyon ritka.

És mesél tovább. Hogy most már alapvetően szinte minden számítógépen készül, pedig a kézi rajz az alapja mindennek. Az a fontos, hogy egyben lássa az ember. „Igazából azért mindig az volt, hogy az építészet az rajz. Rajzban születik. Na, ma is rajzolnak, csak ez valahogy egészen más, hogy aztán ez hogyan tér vissza, én azt nem tudom”.

Ha már itt tartunk, hogy rajz, grafika. Volt önálló grafikai kiállítása?

Volt igen. Legutóbb 2012-ben a jezsuiták Horánszky utcai központjában. De azt követően is Tihanyban a bencéseknél, meg Miskolcon is.

Egy a számos gyönyörű grafika közül

És akkor most elérkezünk oda, hogy saját stílus. Tudom, hogy borzasztó nehéz arról beszélni az alkotó embernek, hogy  saját stílusa van/volt, de kik voltak önre hatással, vagy fogalmaztak-e úgy már, hogy ez olyan Török Ferenc-es stílus, és miért hívják „templomépítőnek”?

Természetesen voltak rám hatással.

Nagyon érdekes, hogy mikor harmadéves hallgató voltam, a japán strukturalisták - Maekawa, Kenzó - fantasztikus nagy építészek voltak, de nem tudtam velük mit kezdeni. Tényleg. Hatottak rám, de nem tudtam követni őket. Egy kirándulás alkalmával Weichinger professzor – aki a tervezést tanította – Pécsen megmutatta pálos templomát és akkor az úgy megdöbbentett ahogy az a ház ül ott ezen a dombon”. Nem lehetne a táj a ház nélkül, és a ház nem lehetne a környezet nélkül. Azért ez nagyon hatott rám. És aztán volt a svájci építészeknek egy olyan vonulata, Scarpa, Snozzi, Galfetti, akik anyagszeretők és környezetszeretők voltak. Hatásukra mondták a 70-es években, hogy regionalista építész.

Díjai: Ybl Miklós-díj (1983), Pro Architectura-díj (1993), Kossuth-díj (1995), Pro Pannonhalma-díj (1996), a Magyar Építőművészek Szövetsége Csonka Pál Emlékérme (2000), a Magyar Építőművészek Szövetsége Kotsis Iván Emlékérme (2001); Prima-díj (2008), József Nádor Emlékérem (2013), Nemzet Művésze (2014)

Igazából két építész irányzat van ma: az egyik a tradicionális építészet, a másik a globalista építészet. Ez nagyon durva közelítés. A tradicionális építészet kiindulása a helyszín és az idő, amikor születik. A globalistának pedig a technológia és szintén a születési idő. A helyszín, a weichingeri örökség, hogy Magyarországon élünk, súlyos szempont volt. Nagyon nagy erő és kiindulási pont volt. Hamvas Béla is mondja, hogy a helyszín nem csak látvány, hanem misztérium. Az egész építészeti feladat, ami e mögött van, az valahol ide érkezik: kiknek építek, milyen anyaggal, mennyi a rendelkezésre álló pénz, milyen a közösség, milyen szakmunkában tudnak segíteni? Sokszor az egész falu, egy nagy közösség épített. Valóban, ha stílusról beszélhetek, akkor ez a szellemiség, és nem a forma. A tanítványokat sem formáltam, hanem közös gondolkodásra kértem: Most mi is a feladat? Hova is teszem ezt a házat? Fontos a harmónia és az etikus hozzáállás.

Yoyogi National Gymnasium, Kenzo Tange tervezése

Még a kezdet kezdetén, 1960-ban kaptam az oklevelet, `66-ban Tiszabercelre hívtak – mert `65-ben fejeződött be a második vatikáni zsinat –, és akkor az új liturgikus teret, a szembemiséző oltárt kellett építeni. A Mátyás-templom sekrestyéjében összefutottam egy vidéki pappal, Varga Bélával Tiszabercelről, aki építészt keresett a kis falusi temploma átalakítására. Én építész vagyok– mondtam –mire ő meghívott a munkára. Leutaztam Tiszabercelre, fölmértük a kis templomot. Egy szép kis barokk templom, kicsit vizesen, kicsit penészesen, kicsit öltöztetett szobrokkal, egy olyan pókhálós dolog látványát keltette, de szépen kitisztítottuk. Alaposan, lekaparva a falakról mindent, gipsz-szobrot kitéve, és az egészet felfrissítve. Nemcsics Antal  ismert festőművész festette a liturgikus tér hátfalát, Kákonyi szobrászművész barátom a stációkat – elindult a munka. Mígnem a Balatonnál kapok egy táviratot, hogy „Ferikém gyere, mert kiver a falu”. Rohantam le Tiszabercelre, Béla atya az állomáson várt: Öregem, állati balhé van. Ilyeneket mondanak, hogy ez mindent kiszór, illetleneket festenek a templom falára. Na, mondom, hívd össze az embereket szombat estére. Ennyi ember még sosem volt a templomban. Nagyon szerettem a képviselő-testület elnökét, azt hiszem, Berci bácsinak hívták, a családjánál is megfordultam, mert sokszor mentem le segíteni is az asztalosoknak. És ott szépen fölsorakoznak, és kezdem a mondandómat, hogy hallom, itt senki nincs megelégedve, hogy itt túlságosan modern lesz a templom. Berci bácsi, magának van TV-je, nem? Hát persze, hát látta, mérnök úr. Meg zongorázik az unokája? Igen, igen. Akkor miért van baja azzal, hogy modern dolgok kerülnek a templomba? TV-je van, zongorája van, akkor most mi a probléma? És így ment a vita, mígnem az egyik ember elővesz egy zsákot, és a kidobott Szent József szobrot emeli ki belőle, amit én kitettem... És azt mondja: Nézze, mérnök úr, lehet hogy ez szép, meg az szép, de itt van ez a szobor. Ezt a dédnagyapám adta a templomnak.

Kész...

Kész volt. Rendben, visszatesszük. A szép nemcsak esztétika, hanem etikai kérdés is. Ez egy nagy tanulság volt ehhez a tradicionális szemlélethez.

Török Ferenc életmű-kiállítása 2016. szeptember 25-ig látható a
Vigadó Galéria
VI. emeleti kiállítótermében (Pesti Vigadó, Bp. V., Vigadó tér 2.), Török Ferenc építőművész 80 címmel.

Megvalósult építészeti alkotásai

1962 Győri Strandfürdő öltözőépülete

1963 Szentendre, művésztelep

1965 Budavár, 54 lakásos OTP házak (társ: Gádoros Lajos)

1965 Budaörs, 400 ágyas kollégium (társ: Hofer Miklós)

1965 Tiszabercel, rk. templom rekonstrukció

1966 Kisvárda, rk. templom rekonstrukció

1975 Nagydobsza, rk. templom

1976 Nemeshetés, rk. templom

1977 Balatonfenyves, rk. templom és plébánia épület

1979 Kisvárda, Járási Művelődési Központ

1979 Bp. VIII. ker. Vajda Péter utca, óvoda-bölcsőde (társ: Gábor Miklós, Hercsuth György)

1980 Tata, uszoda (társ: Krizka György)

1981 Révfülöp, rk. templom

1983 Edelény, gk. templom és galéria

1987 Bp., Elvarázsolt kastély (társ: Puhl Antal)

1988 Ábrahámhegy, rk. templom

1988 Siófok, Országos Tervhivatal üdülője

1991 Bp., Vatikáni Nunciatúra (társ: Balázs Mihály)

1993 Nyíregyháza, gk. templom és parókia

1994 Nyíregyháza, belvárosi tömbrehabilitáció (társ: Balázs Mihály)

1994 Felsőpakony, rk. templom

1996 Pannonhalma, Bazilika külső rekonstrukciója

1996 Bp., Magyar Szentek Temploma (társ: Balázs Mihály)

1997 Nyársapáti, rk. templom

1997 Máriapócs, zarándokház (társ: Bartók István)

1997 Bp., Matáv irodaház (társ: Balázs Mihály)

1997 Bp., Farkasrét Mindenszentek temploma, urnatemető (társ: Bartók István))

1998 Ferihegy II., ökumenikus kápolna (társ: Major György)

http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/30262/pics/lead_800x600.jpg
Kis portrék tagokról
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?