Blogolj!

A prima Medve

Gyömbér

Tegnap este Zeneművészet kategóriában Medveczky Ádám karmester, címzetes egyetemi tanár nyerte a Prima Primissima díjat. A Kulturvilág blog szerzői ezúton is tiszta szívvel gratulálnak, mégpedig az idén szeptemberben megjelent Megszólal a néma pálca című, Csúri Ákos írta-szerkesztette könyv azon részletével, amelyben a díjakhoz fűződő viszonyáról vall a Mester.

 Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester egy zongora mellett a Zeneakadémián. MTI Fotó: Czimbal Gyula

Van egy másik téma, ami – tudom, hogy szemérmes – igazából olyan, amit ki lehet erőszakolni, el lehet utasítani, sok mindent lehet vele csinálni, de az ember tulajdonképpen sodródik, mert hogyha adják, akkor adják, hogyha nem adják, akkor nem adják – ezek a kitüntetések. Na, most ezeknek azért nincs híján.

Hála Istennek… tényleg…

Elismerésnek és kitüntetésnek, de nagyon nem tudom elképzelni azt, hogy bármelyikért is – idézőjelben – „kapart volna”. Tehát ugye Liszt–díj, Érdemes Művész, Oláh Gusztáv emlékplakett, Bartók-Pásztory–díj, Alternatív, majd „valódi” Kossuth…

Medveczky Ádám az Olah-plakettel - 1978.11.27. / Fotó: MTI

Ezek a Liszt, a Pásztory, az érdemes művészség, alternatív Kossuth és akkor most a rendes Kossuth, ezek állami, nagy kitüntetések, és amellett nagyon sok minden még a… furcsa módon még valahogy, nem tudom, hogy hogyan jött ki, és hogy ezt kiknek köszönhetem, hogy akkor még a MIÉP benne volt a közgyűlésben, mindenesetre a Demszkytől vettem át Budapestért-díjat.

Medveczky Ádám átveszi a Kossuth-díjat

Azért annak van egy pikáns íze…

Igen, és Szolnoki Andrea, Demszky akkori helyettese – aki az Operaházban gégész volt, és én személyesen is ismertem – nyomatékosan és nagyon kedvesen mondta: „kifejezetten boldog vagyok, hogy megkapta ezt a díjat, és hogy felterjesztették”. Ezek konkrétumok, amiket el kell fogadni. Szintén még MSZP–s városvezetés mellett Győrben kaptam egy Győr városért Fruhmann Antal Emlékérmet, hiszen úgy hívták azt az urat, aki Győr várost fejlesztette régebben, mint Budapesten a Rottenbiller vagy Baross Gábor vagy Podmaniczky. Szóval a Fruhmann Antal Emlékérmet és kitüntetést kaptam Győrtől is. Terézvárosban és Győrben is díszpolgárságot kaptam. És idén (2011 – a szerk.) Lajtha–díjat, tavaly Gundel–díjat kaptam, és ezek mind, még ha nem is annyira a tetőn vannak a népszerűségben, nagyon fontosak. És a Szent István–díj, szintén Győrben, az ottani Keresztény Értelmiségi Szövetségtől. Ezekre mind büszke vagyok. Oláh Gusztáv–emlékplakettet elsőként kaptam meg, még a Liszt–díj előtt.

Igen. Na, most a Sziluett című műsorban az hangzik el, az az évődés a műsorvezetővel, hogy itt van ez az alternatív Kossuth–díj, ez 2008, amiről beszélünk, és hogy hát nagy valószínűséggel ebből úgyse lesz igazi Kossuth–díj. Ugye ez volt a beszélgetés egyik eleme. Hát lett. De hogy tudta meg?

Fölhívtak engem…

A minisztériumból?

A minisztérium rendezvény– és kommunikációs irodájából Benedekfy Krisztina, egy kedves hölgy. Nem is én hallottam meg először, hanem a családomat értesítették – mivel nem tudták, hogy van mobilom és a vezetékesen hívtak –, így a feleségem és a lányom tudták meg az örömhírt. Épp vidéken voltam és akkor este telefonáltak. Azt kérdezte a feleségem: „Ülsz? Kibírsz egy hírt?” Mondtam neki ne izgasson, miről van szó? Hát, kaptál valamit. Akkor már sejtettem, hogy tavaszra az ember valami jót kaphat és mondta, hogy Kossuth–díj, és ők már túl vannak az első öröm–, nevetés– és könnymámoron, és hogy hívjam vissza a hölgyet, ezen a számon és a többi. Visszahívtam, és az első kérdése az volt, hogy elfogadja-e? Mert az köztudott volt rólam, és nyilatkoztam is, hogy ha az alternatív idején az igazit adják, akkor valószínűleg nem fogadtam volna el. Ahogy a Blaskó is tette, éppen ezért, a biztonság kedvéért rögtön megkérdezte, hogy elfogadom-e? Természetesen, mondom, akik most adják, azokra felnézek, azoktól öröm és megtiszteltetés. Még egy nagyon fontos dolog: örökös tagság. Az Operaház örökös tagsága. És ha egyszer egy üzlet menni kezd, akkor… aki örökös tag és Kossuth–díjas, az automatikusan Mesterművész rangot kap.

Requiem próbán - 1991.11.01. / Foto-Mezey Béla

Lehet rangsorolni a díjakat, attól függően, hogy kik adták? Mármint hogy szakma, társulat, közönség… Most nem is a presztízsét nézem, hanem az adományozót.

Mindenféleképpen. Ezt a zenekartól, a kollégáktól kaptam, ez nem egy protokolldíj, ez belülről fakad. Ugyanilyen az alternatív Kossuth-díj is, ami persze „nem jár anyagi következményekkel”.

Egy arany forint volt még annak idején, amikor indult.

Igen.

Szent István-díj?

Szent István-díj, az is. Bár az már némi kis pénzzel járt, a többi is járt mind kisebb–nagyobb összeggel, de mondjuk a Kossuth– vagy a Bartók-Pásztory–díjnak a közelébe egyik se jött. Mondjuk tényleg az egy jelentős összegű valami. Hogy rangsorolni? Nem is tudom. Mindegyiknek nagyon örültem természetesen. A két Kossuth–díj az, ami a legnagyobb visszhangra talált bennem, és az Operazenekar Aranypálca-díja.

És most prima primissima is.

Gratulálunk!

 

Címkék: Díjak, Hírek
http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/32227/pics/lead_800x600.jpg
Díjak,Hírek
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?