1956, a bérgyilkos és a Sziget

Gyömbér

A magyar kulturális események kavalkádjából képtelenség kiválogatni a három legszenzációsabbat – még akkor is, ha csak egy negyedévet nézünk –, hiszen számtalan remek, gyönyörű, szívfacsaró, vagy éppen vidám, netán elgondolkodtató kulturális élményem volt. KULTURMEMÓRIA III. RÉSZ

Ha nyár, akkor Balaton. Ismerősök vetették fel, hogy ha már Tihanyhoz közel szálltunk meg, akkor ugorjunk át a szabadtéri Tihanyi Nyári színpad estjére. Aznap „A hűtlenség ára”című krimi-vígjátékot játszották. Gondoltuk lesz, ami lesz, megnézzük. A szereposztás jónak bizonyult – Pikali Gerda, Nagy Sándor, Németh Kristóf –, bár titkon elárulom, hogy Németh Kristóf miatt még nem mentem színházba, de egész este csodálatos időnk volt, csak az előadás vége felé tekertem magamra egy pokrócot. Mert a a Broadway-ról jött darab ­ amelyet Európában először a Játékszínben mutattak be – egészen könnyed, nyári szórakozásnak kifejezetten ideális volt. Egy húszéves házassági évforduló környékén csöppenünk a történetbe. A férj egy üveg pezsgővel érkezik haza, ünneplésre készül, ám a képbe kerül egy bérgyilkos… – és ettől kezdve igencsak szövevényesen alakul a darab. Nagy Sándor brillírozott szeretnivaló bérgyilkosként és egészen végig – hullámok nélkül – remekül szórakoztunk.

Csak utóbb tudtam meg, hogy a világhírű színész, Chazz Palminteri magának írta Tony, a bérgyilkos szerepét, és nagy sikerrel el is játszotta a kaliforniai The Court Theatre-ban 1991-ben. Nem sokkal ezután filmet is forgattak belőle, ahol Palminteri partnerei Cher és Ryan O`Neal voltak, és annyira rossz nem lehetett, ha a berlini filmfesztiválra is meghívták... A kritikák szerint „tarantinós” hangulatú mozi, csak éppen nem folyik annyi vér… Itthon mint említettem Játékszínben játszották először a darabot, melyet a fiatal Csukás-fivérek a színház felkérésére fordítottak le magyarra.

Nagy Sándor, Pikali Gerda, Németh Kristóf / Forrás: Facebook/Németh Kristóf

Tűző nap, hömpölygő tömeg, nőnek öltözött holland fiúk, forrónadrágos lányok, rendőrségi kordonok és egy kedves raszta, aki ingyen ölelést és világbékét osztogat. Ilyen egy átlagos délelőtt a Szigeten, amire idén rekordidő alatt elfogytak a kezdetben 72 000, majd 82 000 Ft-os hetijegyek, és bizonyos napokra már néhány héttel a fesztivál előtt sem lehetett jegyet kapni. A magyar kultúrát is próbálták belopni a Szigetre, de sajnos csak az 56-os emlékév tiszteletére készíttetett zászlók és falrajzok tudták csak igazán képviselni. Ugyan voltak színházi előadások, múzeumi kitelepülések, és hasonló kezdeményezések, ám ezekre nem sokan voltak kíváncsiak.

De nincs ok búslakodásra, mert a kultúra igen erőteljesen jelen volt a Szigeten. Ez ki is derül ebből a videóból.

„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel” – mondta John F. Kennedy.

Fotó forrása: terrorhaza.hu

Az idei, 56-os emlékévben felsorolni is nehéz, hogy hány rendezvénnyel emlékeztek meg a magyar forradalomról. Egyet kicsippentettem közülük, méghozzá a Magyar Képzőművészeti Egyetem területén nyílt, a Forradalom előtt című kiállítást.

Rengeteg érdeklődő előtt Marosi Ernő művészettörténész nyitotta meg a tárlatot, amit az ’56-os képzős hallgatók áldozatainak emléktáblájának koszorúzása követett. Itt megemlékeztek négy olyan diákról, akiket 1956 novemberében gyilkoltak meg az egyetem pincéjében. Az eseményen részt vett Spiró György is, aki szerint a Dávid téri agora megnyitása azért fontos, mert „minden igazi egyetemen van táborhely (campus), ahol találkozni lehet”. Csanádi Judit, az egyetem rektora hangsúlyozta: fontos, hogy az egyetem nyisson a város felé, így a Képző és a város kapcsolata szorosabbá válhat, vagyis egy újabb, színesebb közösségi élet alakulhat ki, amit a leendő koncertek, beszélgetések, kiállítások csak erősíteni fognak.

Az Open Art 2016 című alkotóhét keretén belül az egyetem hallgatóinak munkái kerültek bemutatása, így egy olyan dokumentumfilm is, amit Sólyom András jegyez. Az alkotás címe Képzősök 1956-2016, vagyis a riportokból álló film az akkori és a jelenkori hallgatókat állította célkeresztbe. Élménybeszámolók és esetleges közös pontok a jelenlegi diákokkal, milyen azonosság lehet az akkori és a mostani huszonévesek között – ezekre a kérdésekre kereste a választ a rendező.

A Forradalom előtt – A Magyar Képzőművészeti Főiskola 1945-1956 között című kiállítás az intézmény történelmi viharoktól sújtott 12 évét mutatja be. Az anyaggyűjtés során előkerültek feledésbe merült alkotások többek között Kondor Bélától, vagy Lakner Lászlótól, amiket szintén kiállítottak. A tárlat sajnos már nem látogatható. 

 

(folytatjuk)

 

http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/32800/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?