Blogolj!

50 éve hunyt el Kodály Zoltán, a zenei misszionárius

Március 6-án lesz fél évszázada, hogy az egyik legnagyobb hatású magyar zeneszerzőnk, zenekutatónk nincs köztünk. A háromszoros Kossuth-díjas Kodály Zoltán maradandót alkotott a zenei életben, ahol nem csak művei, hanem pedagógiai munkája a mai napig kiemelkedő.

Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes, édesanyja Jalovetzky Paulina volt. Kodály már gyerekként megismerkedett a zenével, ugyanis apja hegedűn, anyja pedig zongorán játszott. Tanulmányait Galántán és Nagyszombaton folytatta, majd 18 évesen került fel Budapestre, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos diákja lett, emellett pedig az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző szakán is tanult, majd itt le is diplomázott 1904-ben. A zene iránti szeretete olyan erős volt, hogy következő évben önkéntes ismétlőként újrajárta ezt a szakot, majd két évvel később, 1906-ban doktori disszertációját is megírta a magyar népdal strófaszerkezetéről.

A népdalkutatás kezdete Bartókkal és külföldi hatások

Már ekkor is tagadhatatlan volt a népdalok iránti érdeklődése, ami később sem hagyott alább. Vikár Béla fonogramgyűjteményének hatására döntötte el, hogy a vidéket járva népdalkutató lesz. Egy ilyen út során ismerkedett meg Bartók Bélával. 1906-ban Magyar népdalok címmel Bartókkal közösen tíz-tíz népdalt adtak ki zongorakísérettel, majd fél éves külföldi tanulmányútra ment, ahol Claude Debussy munkásságával is megismerkedett. Visszatérte után pedig már zeneszerzést oktatott.

Dalkultúra

Elsősorban a magyar dalkultúra megteremtésére törekedett, ennek érdekében a magyar klasszikus költők, vagyis Arany János, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály és Balassi Bálint verseire próbált meg műveket alkotni, ezzel pótolva a dalkultúrát, ami még a költők idejében nem létezett. Emellett viszont a kortárs irodalommal is foglalkozott, Ady, Balázs Béla és Móricz alkotásait is megzenésítette.

Közbeszól a történelem

Munkásságába a történelem közbeszólt, ugyanis műveinek Nyugat-Európa felé való terjedését megnehezítette az első világháború kirobbanása, ahogy vidéki útjai is nehézkessé váltak. A világháború idején, 1919-ben a Tanácsköztársaságban a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki barátjával, Bartókkal és Dohnányival együtt.

1920–1923 között nem írt új műveket. 1923-ban két hónap alatt készítette el a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricust. Kodály pillanatok alatt Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.

Egyre nagyobb hatás a közönségre itthon és külföldön

A Kecskeméti Vég Mihály szövegére komponált magyar zsoltár nemcsak a közvélemény nagyobb részét állította Kodály mellé, de a tanítványok seregét is vonzotta. Kodály szellemi támogatásával és az ő népnevelő-népművelő eszméinek jegyében hozta létre a harmincas évek közepén a Magyar Kórus és az Énekszó című folyóiratot. Mindkettő a katolikus egyházzene megreformálására, valamint a zenei nevelés színvonalának emelésére vállalkozott. Kodály úgy döntött, hogy ezentúl gyermekkarok számára komponál műveket. A Háry János daljáték (1925–27), a Marosszéki táncok (1930), a Galántai táncok (1933). A Psalmus Társaságban már Európa és Amerika hangversenytermeibe is eljutott. A Felszállott a páva (1938–39) és a Concerto (1934) eleve külföldi megrendelésre készült.

A harmincas évek volt munkásságának legkiemelkedőbb szakasza, ugyanis nem csak egyre szélesebb körökben ismerték el, hanem nagy álma is valóra vált: a népdal megszólalt az Operaházban. 1925-ben már rendszeres dalestjei voltak, ahol számos népdalfeldolgozás hangzott el.

Népdal és költészet

A népdalok terén az igazi változást a Székelyfonó hozta meg, ami már nem feldolgozás volt, hanem kizárólag népdalokra épült. Kodály egy kis kihagyás után újra folytatni kezdte a magyar költészettel való munkáit, majd 1937-ben kiadta A magyar népzene című népzene-történeti összefoglalását, aminek kapcsán kihangsúlyozta, hogy zenetörténet hiányában rendkívül fontos a zenetörténeti kutatás, és zenei néprajz.

Zenei nevelés, hatalmas elismerések

Legfontosabb témájává a zenei nevelés vált, amit ő „zenei belmisszónak” nevezett. Foglalkozott az óvodai zeneoktatással, illetve az általános iskolai énekoktatásnak erősítése és színvonalának emelése volt fontos. 1942-től nyugalomba vonult, de folytatta a népzene oktatását a Zeneakadémián. Ebben az évben tüntették ki a Magyar Érdemrend középkeresztjével, illetve a Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége Kodály-évvé nyilvánította 1942-t. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia állandó tagjává vált, majd 1946 és 1949 között az MTA elnöki tisztségét töltötte be.

Ami az első világháború idején nem tudott megvalósulni, az az 1940-es években igen: külföldön, többek között a Szovjetunióban és Nyugat-Európában járt majd Amerikába is eljutott 1965-ben. Külföldi útjain is folytatta misszióját, vagyis népzenei, zenepedagógiai konferenciákon vett részt, és nem utolsó sorban nemzetközi kitüntetésekben részesült. Itthon háromszor kapott Kossuth-díjat, 1948-ban, 1951-ben és 1957-ben.

Kodály Zoltán 1967. március 6-án hunyt el Budapesten, 85 évesen.

 

Címkék: Portré
http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/35393/pics/lead_800x600.jpg
Portré
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?