Blogolj!

Kodály, mint a nép zenei művelője

A világhírű Kodály-módszer Kodály Zoltán egyik legjelentősebb hagyatéka. Olyan zenepedagógiai módszer, ami a fiatalkori zenei nevelést és a népzenét köti össze egy szisztematikus tanterv keretén belül. Ennek a módszernek kialakításában jelentős szerepet játszottak vidéki gyűjtőútjai és tanítványi egyaránt.

Kodály már az 1910-es évektől kezdve erőteljesen foglalkozott a zenetanítással, 1911-ben Zeneelmélet és összhangzattan című könyvében már a tanítás alapvető elemeiről, vagyis a kottaolvasás elsajátításáról, a hallás fontosságáról beszélt.

Vidéki útjai voltak a legmeghatározóbb pontjai munkásságnak, ugyanis rádöbbent, hogy egy falusi énektanár fontosabb egy operaigazgatónál. A nép zenei nevelését ekkor tűzte ki célul maga elé. 1935-től az általános és középiskolák zenetanításának megreformálása volt fő projektje, ami új tantervet és módszertant jelentett. Az általa kiadott könyvek később nagy hatással voltak mind a magyar, mind a nagyvilágbeli ének-zenei nevelésre

2016-ban a Kodály-módszert az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította.

„A zene mindenkié”

Ez volt Kodály módszertanának alapelve.

„Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberiség boldogabb lenne, ha megtanul zenélni, és aki hozzájárul ennek fejlesztéséért, az nem élt hiába. A megújulásnak alulról kell kezdődnie. Mit használnak a legszebb tantervek, a legbölcsebb irányelvek, ha senki sincs, aki szívvel és meggyőződéssel megvalósítsa. A lelket nem lehet adminisztratív úton formálni. Sokkal könnyebb a szépség és a tudás által formált lelket adminisztrálni. Igen, ez azonban a közgondolkodás előzetes megváltozását igényli.”

A gyerekeké a jövő

Célja az volt, hogy a zene újra központi szerepet töltsön be, és mindenki számára hozzáférhető legyen, ugyanis a 20. század elején visszamaradottság volt megfigyelhető a zenei szcénában. Kodály szerint ennek legfőbb oka az óvodai zenei nevelés elhanyagolása, és a zenészek iránti érdektelenség. Szorgalmazta az iskolai reformokat, előtérbe akarta állítani a mindennapos zenei képzést, éneklést, ami lelkileg is jó, illetve fejleszti a közös gondolkodást is. Ehhez elengedhetetlen a zenei hallás, hiszen csak így fogható fel, érthető meg a zene, és válhat valaki jó zenésszé. Az iskolai tanítás pedig a legfontosabb éveket foglalja magába e szempontból, ugyanis a gyerekek 6 és 16 éves koruk között a legfogékonyabbak. Ez azért is fontos, mert Kodály figyelembe vette azt is, hogy a fiatalok milyen fejlődési, fogékonysági szakaszban vannak. Módszertanát pedig ezekhez a szakaszokhoz igazította.

Lépésről lépésre

A gyerekek először tapasztalati úton, hallgatással, énekléssel ismerkednek meg az újdonságokkal, és csak utólag tanulják meg lejegyezni. Később mindent többször megismételnek.

A Kodály-módszer szerint a mozgás is hasznos kifejezőeszköz a zenei tanulásban, így használja a sétát, a járást, a futást és a tapsolást zenehallgatás vagy éneklés közben. Egyes feladatokhoz a tanárnak kell kitalálnia a megfelelő mozgást.

A szolmizálás pedig segít a megfelelő hangtartományok megismerésében, illetve jelölésében, egyfajta kulcsként szolgálnak.

A Kodály-módszer terjedése és hatása

1945-ben a magyar kormány elkezdte a bevezetését az általános iskolákban. Az 1948-as iskolareform óta a zenei nevelés az általános iskolán és a zeneiskolán alapul. A zenei általános iskolákban a zenetanítás mindennapos. Az elsőt 1950-ben hozták létre, és akkora sikere volt, hogy egy évtizeden belül még több mint száz követte. Tizenöt év múlva az ország általános iskoláinak majdnem a fele zenei általános iskola lett.

A Leo Kestenberg által 1953-ban alapított ISME-n (International Society for Music Educators) a nagyvilág az 1958-as konferencián megismerhette a módszert. 1964-ben a résztvevők első kézből láthatták Kodály erről szóló munkáit. A zenetanárok országszerte bejárták a zenei általános iskolákat. Ezután több országban és kontinensen is bevezették, például az Amerikai Egyesült Államokban változtatás nélkül, Európában átgondolt változtatásokkal. Japánban még ma is alkalmazzák. Az eredeti elképzeléseket a Kodály-társaságok fejlesztik tovább. Ezeket a társaságokat 1975 óta a kecskeméti székhelyű Nemzetközi Kodály Szövetség (IKS) fogja össze, amit az 1973-as, kifejezetten a Kodály-módszerről tartott szimpóziumon alapítottak.

A különféle kutatási eredmények szerint a Kodály-módszer javítja a zenei intonációt, fejleszti a ritmusérzéket, növeli a zenei írástudást, és segíti az egyre bonyolultabb darabok előadását. Emellett fejleszti az érzékelést, a motorikus képességeket és a gondolatok megformálását, ezzel támogatja más készségek, így az írás-olvasás és a matematikai készségek működését is.

Címkék: Portré
http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/35398/pics/lead_800x600.jpg
Portré
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?