Blogolj!

120 éve született Hamvas Béla

Százhúsz éve született Hamvas Béla posztumusz Kossuth-díjas író, filozófus, esszéíró. Munkái a mai napig nagy hatással vannak az olvasókra és az irodalomra egyaránt.

Az egyik utolsó nagy magyar polihisztor 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus papi családban. A család már a következő évben továbbállt Pozsonyba, ahol lelkész édesapja, Hamvas József az Evangélikus Lyceum magyar-német szakos tanára lett. Később az író is itt érettségizett 1914-ben, majd ezt követően az első világháború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatra. 1916-tól már az orosz fronton szolgált, itt kétszer is megsebesült. 1916 és 1917 között szolgálatot teljesít az ukrán és az orosz fronton. Kétszer megsebesül végül idegösszeomlással utalják kórházba.

Egy új élet kezdete

A vesztes háború, a Monarchia szétesése után édesapja nem volt hajlandó hűségesküt tenni a csehszlovák hatóságoknak, ezért kitelepítették őket, majd 1919-ben Budapestre költöztek. Ezután a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-német szakos hallgatója lett, de mellette a Konzervatórium zeneelméleti előadásait is látogatta, és alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. Az első irodalmi tárgyú írásai 1919-20-ban jelentek meg a pozsonyi Tavasz című folyóiratban. Miután lediplomázott, 1923-ban a Budapesti Hírlap és a Szózat című lapok újságírójaként dolgozott, 1927-ben pedig a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el, ahol egészen 1948-ig könyvtárosként dolgozott. Ez volt életének egyik legtermékenyebb időszaka, sorra jelentek meg az esszéi, tanulmányai, recenziói többek között az Athenaeumban, az Esztétikai Füzetekben, a Forrásban, a Katolikus Szemlében, a Nyugatban, a Sorsunkban és a Válaszban.

Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni. (Philosophia normalis)

Kerényi Károllyal közösen 1935-ben megalapította a Sziget-kör elnevezésű, a klasszikus görög hagyományokon alapuló szellemi műhelyt, melyhez mások mellett csatlakozott Szerb Antal, Németh László és Prohászka Lajos is, közben Kerényivel közösen szerkesztették a Sziget című folyóiratot is. 1936-ban megismerte Kemény Katalin műfordítót és művészettörténészt, akit 1937-ben el is vett feleségül.

A koldus

Magyarország második világháborúba való belépése után háromszor is behívták katonai szolgálatra, majd harcolt a szovjet fronton is. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is fordítson, többek között Lao-ce, Hérakleitosz, Konfuciusz műveit. Első esszékötete, A láthatatlan történet 1943-ban jelenik meg. 1944 novemberében, amikor egységét Németországba vezényelték megszökött, és feleségével az Budapesten katonaszökevényként bujkált. A bevonuló orosz alakulatok elfogták, más foglyokkal együtt Szibériába akarták hurcolni, ám ismét sikerült megszöknie. A főváros ostroma alatt, 1945 januárjában Remete-hegyi lakásukat bombatalálat érte, elpusztult évtizedek óta gondosan gyűjtött könyvtára és több ezer oldal kézirata. Hamvas a Silentium egyik esszéjében így írt az esetről:

Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de nem baj, most már igyekszem többé semmihez sem odaragadni, mint a borotvaszappanhoz tettem. Koldusnak lenni nehéz, de jó. A létezés világa a birtoklás világánál magasabb.

A háború után az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai című sorozatot szerkesztette, melynek az volt a célja, hogy a 20. századi Európa szellemi helyzetéről minél szélesebb körű áttekintést adjon. Azonban 1948-ban a dogmatikus kommunista kultúrpolitikát képviselő Keszi Imre és Lukács György sorozatos bírálatai és támadásai után Hamvast elnémították, B-listázták és 1949. március 1-jével kényszernyugdíjazták, ami egyben publikálási és szerkesztési jogának elvesztését jelentette. Közéleti eltiltásáig ugyan több mint 250 szövegét publikálták, életművének nagyobb részét mégis a névtelenségben írt művei alkotják.

A munkás

Az eseményeket követően földműves-igazolványt váltott ki, és sógora szentendrei kertjét műveli. 1948 és 1951 között földműveléssel és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. A Karnevált ebben az időben írta Szentendrén. A mű az olvasók körében kézirat formájában 30 évig járt kézről kézre, mígnem 1985-ben megkapta méltó formáját és nyomtatásban is megjelent.

Tudomány, vallás, filozófia az élet terhein kíván könnyíteni. A hagyomány az embernek visszaadja önmagát.

1951-től Bokodon, Inotán, majd Tiszapalkonyán az Erőműberuházó Vállalat építkezésein volt raktáros és segédmunkás – hivatásával közben sem hagyott fel és szanszkritül tanult, latin, görög, héber, kínai szerzőket fordított. Emellett a vállalati ünnepségeken zongoristaként szerepelt, egyik főnökét pedig még az érettségire is felkészítette. 1957 tavaszán megpróbálta visszaszerezni könyvtárosi állását, de kísérlete hiábavaló volt, elutasították. 1959-1966 között megírja Patmosz című háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét. 1964-ben másodszor nyugdíjazzák, ám ezúttal fizikai munkásként. Életének utolsó éveit Budapesten töltötte, és az utolsó pillanatig fáradhatatlanul írta esszéit és tanulmányait. 1968. november 3-án agyvérzést kapott, s négy nappal később, november 7-én meghalt.

Hagyatéka

Hamvas Béla élete semmiképp sem mondható szabványosnak vagy éppen egyszerűnek, hiszen egész életét a különös sors határozta meg. Életében csak a Láthatatlan történet című esszégyűjteménye jelent meg 1943-ban, majd 1947-ben a Kemény Katalinnal közösen írt Forradalom a művészetben című tanulmánykötet. Írásai még halála után is csak szamizdatban terjedhettek, a műveit övező hivatalos hallgatás végül 1983-ban tört meg A világválság című munkájának kiadásával, majd 1985-ben a már említett Karnevál című regénye. Az ezt követő években, özvegyének és az író szellemi hagyatékát gondozó Dúl Antal jóvoltából sorra láthattak napvilágot esszéi, nagyobb lélegzetű tanulmányai és regényei. 1987-ben a Silentium, a Titkos jegyzőkönyv, az Unicornis, 1988-ban a Scientia Sacra, Az öt géniusz, A bor filozófiája, 1991-ben három regénye: Szilveszter, Bizonyos tekintetben, Ugyanis, 1992-ben a Patmosz, 1994-ben a Tabula Smaragdina, 1996-ban az Extázis. Műveit azóta is folyamatosan adják ki, a Medio Kiadónál megjelenő életműsorozatban eddig 29 kötet jelent meg, utoljára, 2015-ben az 1928-29-ben írt Ördöngösök című regény, 2016-ban pedig A valóságban felébredni című válogatáskötet.

Míg életében az elhallgatás és a magány jutott neki osztályrészül, addig halála után több posztumusz díjjal is elismerték felbecsülhetetlen munkásságát: 1990-ben Kossuth-, 1996-ban Magyar Örökség, 2001-ben Magyar Művészetért díjat kapott. Szellemi örökségét több társaság is ápolja rendületlenül. Szőcs Géza “szellemi és erkölcsi lámpagyújtónak és ablaktisztítónak” nevezte, “aki úgy írt magyarul, mint ahogy a tenger beszél önmagával”.

Címkék: Portré
http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/36422/pics/lead_800x600.jpg
Portré
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?