Blogolj!

Jelentésteli, nívós kiállítással nyílt a Velencei Biennálé Magyar Pavilonja

Nagy érdeklődés kísérte a csütörtökön hivatalosan is megnyitott Magyar Pavilont az 57. Velencei Biennálén. A kiállítóművész az a Várnai Gyula Dunaújvárosból, aki Munkácsy-díjasként már többször sikerrel mutatkozott be különböző nemzetközi képzőművészeti porondon.

A jelenlegi tárlat kurátora dr. Petrányi Zsolt művészettörténész volt, a rendezvény miniszteri biztosa pedig Fabényi Júlia az értékteremtést hangsúlyozva is örömmel beszélt a tapasztalható sikerről:

- Az, hogy Dunaújvárosra egy ennyire jó, a városra visszautaló kiállítás létrejött, többéves folyamat eredménye. A saját közegéből, mezsgyéjéből kiemelve nemzetközi nyelvvé varázsolta a lokalitás szignifikáns történéseit, szimbólumait. Az egésznek a nagyszerűsége pedig abban áll, hogy Várnai az új jelentését is megadta ezeknek. Ez internacionális nyelvet beszél, Gyula egy nagyon nagy művész. Mindig fel kell kelteni az érdeklődést. Megint tovább lett gondolva valami, ami rólunk, az emberiségről szól.

Balog Zoltán emberi erőforrásminiszter úgy fogalmazott a 2017-es Velencei Biennálé magyar pavilonjának hivatalos megnyitóján, hogy Várnai Gyula művészete provokatívan szerte hatóan képviseli az országot, a kortárs művészeti világot úgy lokálisan, mint globálisan:  

- Nézze, a művészetnek megvan az a privilégiuma, hogy mellőzheti azokat a szempontokat, amiket mások nem tehetnek. Azért is izgalmas számomra, hogy Várnai Gyula pedig előhoz valamit a történelemből, ami nekünk, a szovjet blokkban élt magyaroknak egy nagyon ambivalens dolog: Békét a világnak! Az emberiség ősi és örök békevágya egyik oldalról, a másik az a manipuláció, amiben éltünk a szovjet oldalon. Amikor a békevágyból békeharc lett, a békeharcból a szabadság korlátozása lett, ideológiai nyomás. Ugyanakkor mégis a béke olyan hívószó, amiről nem tud az ember lemondani. Mi is lett ebből? Ennek a belegondolásába, végig járásába ad lehetőséget ez a kiállítás. És valóban itt vagyunk az európai kultúra csodálatos fővárosában, Velencében. Ahol minden sarkon itt vannak az elmúlt évszázadok, évezredek csodálatos alkotásai. Itt vannak a turisták, akik fogyasztják, s kérdés, mit is adhat a kultúra számunkra a században? Segít-e nekünk jobb utakat találni a jövőben, mint amilyeneket a múltban találtunk. Merthogy ez az utóbbi, „Békét a világnak!”, mégis zsákutcába jutott. Ezért a nagy kérdés mégis, hogy akkor hogyan tovább?

- Ritka aktuálisnak tekinthető ez a magyar, várnaigyulás üzenet egy nemzetközi biennálén akkor, amikor gyakorlatilag egy invázióban vagyunk? Tény ugyanakkor, hazánk volt az egyetlen, amelyik két éve pontosan megfogalmazta, hogy milyen kulturális, vallási, társadalmi következményekkel számoljon Európa, noha valóban „Peace on earth!”?

- Különös aktuális üzenete van ennek a tárlatnak, hiszen éppen azt látjuk, hogy a háború tönkretesz: kultúrát, embereket, emberi közösségeket. És ma a migráció egy nagy, világméretű háborúskodás következménye, aminek a mi kultúránk lerombolása lehet a következménye. Úgyhogy itt mindent megtalálhatunk, amit (majdnem mindent!) amit megvédhetünk, amire érdemes vigyázni, amit érdemes tovább vinni. És megtalálhatjuk azokat az értékeket, amik azt mondják, hogy nyitottság, befogadás. Itt is zajlik egy kulturális küzdelem a biennálén. És fontos, hogy ezt a küzdelmet – amiről tudom, hogy a politikusok hogyan vívják –, hogyan vívják a művészek a művészet világában. Nagyon inspiráló közeg, s Velence egyébként is.

- Saját életéből mi az, ami a Magyar Pavilon, Várnai ügyében és ürügyén megfogta, s esetleg felidézett valamit a fiatalságára való hatásokból?

- Jó! Ha jobban ismernénk egymást, most azt mondanám, gondol valamire, mert telitalálat. Nos, az 1980-as évek elején, amikor még nem úgy ismertük egymást a feleségemmel, mint a feleségem, de ősalapítói voltunk a Dialógus Béke csoportnak. Amelyik nemcsak az amerikai rakéták lefegyverzését, de a szovjet rakéták leszerelését is követelte Budapesten. Ez volt az a békecsoport, amelyiknek a pécsi csoportjáról egy bizonyos Gyurcsány Ferenc jelentéseket írogatott a KISZ-bizottság számára. Az én életemben rengeteget foglalkoztam egyáltalán a béke teológiájával, hogy mit jelent a békesség az emberek között kívül-belül. Nemcsak a háború hiányaként, hanem egy olyan állapotként, ami a teremtőnek az alapvető szándéka, hogy az ember békében éljen. Ilyen szempontból is hihetetlen gondolatébresztő ez a kiállítás.

Várnai Gyulát meglepte egy Jézus alak megjelenése a tárlat címadó alkotása előtt, aki hosszan nézte azt, valóban elgondolkodva az üzeneten, majd pedig az egész „jelenést” egyre többen nézték, fotózták. Mint kiderült egy velencei lakos performance-t láthatták, ám ennyit egyetlen jelenésekor sem gondolkodott:

- Komolyan mondom, az még engem is meglepett. S túl egy kiállításmegnyitón most azt mondhatom, hogy rendkívülin élveztem, nagyon fáradt vagyok, de megérte. Az ember egyszer képviseli az országát külföldön itt, s nagyon jól sikerült a kiállítás. Aki nem jött el, végül is Dunaújváros, de vártam (és ez vicc, természetesen – mondja közben nevetve), s nyilván a hatalmas távolság szerepet játszott ebben. Balog miniszter úr szép beszéde teljesen releváns volt. A Ludwig Alapítványtól is pontos és fontos volt a mondandó. Fabényi Júlia, aki a Ludwig Múzeum igazgatója egyfelől, valamint a Velencei Biennálé miniszteri biztosa is, megkapóan említette a közös munkateljesítményt és a mondandót, ami szorosan kapcsolódik a tevékenységhez. 

Pálinkás István

(fotók: Hankusz Kálmán)

http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/38226/pics/lead_800x600.jpg
Eseménynaptár,kiállítás,Várnai Gyula,Velencei biennálé
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?