Blogolj!

A magyar és egyetemes folklorisztikai kutatás kiemelkedő egyénisége, Martin György

Martin Györgynek az életműve olyan koncepciójú szellemi örökség, melynek a hatásában is lemérhető számbavétele és értékelése az elkövetkező generációk feladata.

A tánchagyományunk megismerése és feltárása, valamint a gyűjtés módszerének, a rendszerezés elveinek a kialakítása volt az elsőrendű feladat. Martin György eredményekben gazdag életművét ezek, az 1950-es években időszerű és megoldott feladatok alapozták meg. A magyar néptáncról, területi tagozódásról meghatározó erejű élményt jelentett számára e kezdeti periódusban a Dél-Dunántúlon, a Felső-Tiszavidéken, a Galga mentén végzett kutatómunka, valamint a határon túli első gyűjtőút (1956), mely a Szalonta környéki cigányok (Tenkes), a Fekete-Körös völgyi magyarság (Köröstárkány) és Györgyfalva tánchagyományának a megismerésére adott lehetőséget. Ennek a korszaknak egyik jelentős eredménye a néptánckutatás kollektív vállalkozásaként 1954-ben megjelent Somogyi táncok című kötet, mely már érvényesíti a tánckultúránk megismeréséhez és értelmezéséhez nélkülözhetetlen elveket.

Meghatározó szerepet kapott Martin György későbbi munkásságában e kötet néhány további tanulsága is, így az ugrós tánctípus felfedezése, a karikázók klasszikus formáinak és a somogyi tánczene archaikus vonásainak a felismerése. Kutatási módszere és szemlélete további tökéletesítésére a Felső-Tisza vidék eleven táncéletének átfogó vizsgálata adott lehetőséget. Erről tájékoztat a Szabolcs-Szatmárban végzett munka tanulságait összegző beszámoló, amely tánckultúránk olyan alapvető és lényeges jelenségeinek a megismeréséről szól, melyek inspirálóan hatottak Martin György koncepciójának kialakítására. Erről tanúskodnak a cigányok tánchagyományáról, a hajdútánc-botoló problematikájáról, az új táncstílus kialakulásáról írott tanulmányai és a botoló nóták alapján kimunkált zenetörténeti elgondolásai.

A táncfolklorisztikai kutatást megalapozó időszak eredménye még a magyar néptánc rendszerezését szolgáló, az improvizatív táncalkotás elveit feltáró tanulmány, A magyar néptánc szerkezeti elemzése (Módszertani vázlat) c. tanulmány megjelentetése és e célkitűzés szerves folytatásaként A motívumtípus meghatározása a táncfolklórban című munka. Lenyűgöző és egyedülálló néptáncismeretét az 1960-as évek táguló horizontot nyitó gyűjtései mélyítették el, melyek az egész magyar nyelvterület feltárásán túl kiterjedtek a Kárpát-medencében élő népek, a szlovákok, románok, gorálok, németek és cigányok táncfolklórjára. Látókörét céltudatosan bővítette a balkáni népek tánchagyományának a kutatásával, majd a török és arab táncfolklór tanulmányozásával. Az egyetemes tánckultúra világába is betekintést nyújtó etiópiai kutatóútja pedig lehetőséget adott arra, hogy a tánchagyomány értelmezésére kialakított elveit e délkelet-európaitól eltérő tradíció összefoglalásával is próbára tegye.

A szívós munkával szerzett anyagismerete európai kitekintéssel, az összefüggéseket felismerő fogékonysággal párosult, történeti szemléletét pedig következetes logikával ötvözött szárnyaló fantáziája tette teljessé. A 60-as években kialakított koncepció szerves része Martin György kutatásainak az a vonulata, mely meghatározta tánchagyományunk típusait, történeti rétegeit. E tanulmányok összehasonlító-történeti szemléletükkel új távlatot nyitottak nemcsak a magyar, de a kelet-európai táncfolklorisztika számára is. Az IFMC gottwaldovi kongresszusán elhangzott előadásában vázolt gondolatmenetét fejti ki részletesebben gazdagon dokumentált írása, a Magyar tánctípusok kelet-európai kapcsolatai. A tanulmány meggyőzően igazolja a hazai néptánckutatás törekvéseinek azt a helyes elvét, mely szerint az egyes népi-nemzeti tánckultúrák vizsgálatának csak akkor van létjogosultsága, ha erre az átfogóbb történeti folyamatok keretében kerül sor. Ezt a felfogást érvényesíti Martin György a Kárpát-medence tánckultúrájában domináló improvizatív előadásmód elemzésében. Ez a szemlélet jellemző Az európai tánckultúrák és a kelet-európai tánchagyomány c. írására, és ez határozza meg egész további munkásságát, ezen belül a tánc és tánczene kapcsolatát feltáró vizsgálódásait, valamint a magyar zenefolklorisztikai kutatást is új szempontokkal és eredményekkel gazdagító művei.

Martin György sokrétű kutatói tevékenysége készítette elő az 1970-es évek elejétől megjelenő nagyszabású összefoglaló munkáit. Ezek közül a Magyar tánctípusok és táncdialektusok tánckultúránk területi és történeti tagozódásáról ad áttekintést. Ennek rövidített és képekkel gazdagon illusztrált változata a négy nyelven megjelent A magyar nép táncai c. kötet. Ugyancsak tánckultúránk egészéről ad átfogó képet az egyetemi tankönyvként megjelent A magyar folklór c. kötet Tánc fejezete, mely tudománytörténeti áttekintése, módszertani része mellett a magyar tánckincs történeti rétegeiről ad új összefüggéseket feltáró összefoglalást.

Ezzel egy időben, de egy évtizedes késéssel jelent meg az egyetemes táncfolklorisztika számára is példamutató munkája A magyar körtánc és európai rokonsága. Így jelentős fáziseltolódással érvényesülhetett csupán e munka szemléletalakító hatása, és a komplex és korszerű összehasonlító-történeti vizsgálat eredményességét bizonyító konklúziók is csak késve válhattak közkincsé a kutatásban. Három évtized módszeres kutatómunkája eredményeként az összegzés korszakába lépett tehát néptánckutatásunk, és az előkészületek jellegének megfelelően több összefoglaló munka is kollektív vállalkozás eredményeként született. Az elmúlt évek súlyos veszteségei árnyékában ma már sajnos úgy értékelhetjük e köteteket, hogy Martin György életműve is az ezekben megjelent munkáival zárult. A Magyar néptánchagyományokban közölt tanulmánysorozata felidézi a megtett út legjelentősebb állomásait, a Tánckutatás és tánchagyomány Dél-Dunántúlon c. kötetben megjelent írások pedig a pályakezdést inspiráló kutatói élményekre visszatekintő összegzések.

Az életművet summázó tömör írásokat őrzik a Magyar Néprajzi Lexikon számára írott és a Zenei Lexikonban megjelent címszavai. De néhány posztumusz munkája, valamint A körverbunk története, típusai és rokonsága c. kötetbe végzett rendszerező, értelmező tevékenysége, az ugyanitt közölt pedagógiai és közművelődési elgondolásai Martin György új alkotói periódusának kezdetét jelzik, amely immár örökre befejezetlen marad.

Martin György-emléktábla avatása május 20-án, szombaton 11 órakor lesz a Károly körút 20. alatt, barátai, pályatársai, valamint özvegye jelenlétében.

http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/38252/pics/lead_800x600.jpg
Eseménynaptár,Martin György,Portré
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?