Blogolj!

Szörnyeteg vagy pacifista? Alfred Nobel ellentmondásos élete

Hogyan lesz egy kiemelkedően intelligens polihisztorból a „halál kereskedője” és mi köze a dinamitnak a Nobel-díjhoz?

Százötven évvel ezelőtt Alfred Nobel megismertette a világgal a dinamitot. Akkor még nem tudta, hogy mekkora hatással lesz ez a hadiiparra és az emberek véleményére.

Ellentmondásokkal teli élete már tizenéves korában megpecsételődött, mivel 1850-ben, Párizsban a tizenéves Alfred egy robbanószerekkel foglalkozó kémikus mellett tanult. Itt találkozott Ascanio Sobreroval, aki feltalálta a nitroglicerint, ám találmánya borzasztó kényes volt, így kimondottan ellenezte annak használatát. De mivel Nobel már ekkor is egy kiemelkedően intelligens fiú volt, a kémia mellett az üzlethez is értett, és felismerte a nitroglicerin piaci fontosságát.

Robbanószerekkel való kapcsolata egyébként apjához köthető, ugyanis Immanuel Nobel egy robbanószerekkel foglalkozó mérnök volt. Nem volt igazán sikeres, csődbe is ment Svédországban, ezért Oroszországba ment szerencsét próbálni. A szerencsét meg is találta, ugyanis I. Miklós cárnak bemutatott víz alatti aknája 1837-ben sikert hozott neki.  A siker pedig akkora volt, hogy az egész család Szentpétervárra költözött, ahol jól menő gyárat alapítottak, ami egyre csak növekedett; torpedókat és gyári gépeket gyártottak. Alfred ekkoriban még annyira nem érdeklődött a gyár ügyes-bajos dolgai után, inkább a művészetek vonzották. Apja ezt viszont nem nézte jó szemmel, így fiát külföldre küldte vegyészmérnöki tanulmányokat folytatni, hogy legyen majd valaki, aki átveszi a családi üzletet.

Immanuel Nobel számításai bejöttek, Alfred egyre jobban érdeklődött a robbanószerek iránt, olyannyira, hogy folyamatosan adta be szabadalmait. Az egyre növekvő családi vállalkozás még jövedelmezőbb lett a krími háború idején, amikor az oroszoknak gyártották a hadianyagot. Viszont a harcok után nem tudtak mit kezdeni az „üres járattal”, és a család visszament Svédországba, ahol a nitroglicerin stabilizálásán kezdtek el dolgozni. De ahogy várható volt, bekövetkezett a tragédia: egy nitroglicerinnel teli épület felrobbant, ahol Alfred öccse, Emil is életét vesztette. Ennek ellenére, a gyártás nem állhatott le, és egy újabb, de szerencsés kimenetelű balesetnek köszönhetően – amikor is a nitro már nem robbant fel – rájöttek arra, hogy nitroglicerint tároló üvegek közötti réseket kitöltő kovaföld felszívja a robbanószert, így az anyag stabil marad.

Innentől nem volt megállás, a nitroglicerint és a kovaföld vegyítésével rudakat hoztak létre, így százötven évvel elkészültek az első dinamitok, amiket Alfred Nobel a dynamis, vagyis erő szó után nevezett el. A robbanó rudakat elsősorban bányákban és útépítésnél használták, de természetesen a hadiipar is kivette a részét a robbantásokból. Ezt sokáig Nobel nem akarta elismerni, inkább nem vett róla tudomást. Ugyanis az ő tervei között nem szerepelt az, hogy emberi élet kioltására használják fel találmányát, de egy idő után kénytelen volt belátni, hogy bizony ez is egy opció.

Gyárai és egyben vagyona is folyamatosan gyarapodott és lassan már mindenki tudta, hogy Nobel – ha csak részben és indirekt módon ugyan – emberi életek árán szerzi a pénzét. Ezek után nem is volt csoda, hogy a közvélemény nem igazán nézte ezt jó szemmel, így nem is volt kimondottan népszerű az emberek körében. Ezzel Nobel egy véletlennek köszönhetően szembesült: 1888-ban Ludvig nevű testvére meghalt, de véletlenül a nekrológban Alfred neve jelent meg, és annak ellenére, hogy „halottról jót, vagy semmit”, nem épp dicsérő szavakkal illették Nobelt, a halál kereskedőjének nevezték el.  Ez hatással is volt rá, negyven éves korára kiégett és magányossá vált. Találmánya mellett így érvelt egyszer:

Egy napon, amikor két hadsereg egyetlen másodperc alatt képes lesz eltörölni a másikat a föld színéről, minden civilizált nemzet vissza fog rettenni a háború borzalmától, és leszerelik haderejüket. (...) Lehet, hogy az én gyáraim hamarabb véget vetnek a háborúnak, mint a ti békekonferenciáitok.

Mivel a közutálat nagy benyomást tett rá, így elhatározta, hogy nem lehet az, hogy egy gyilkosként tekintsen rá majd az utókor. Ezért 1895-ben, nem sokkal halála előtt a párizsi svéd-norvég klubban aláírta végrendeletét, amiben vagyonának 94 százalékát az alapítványra bízta, aminek feladata egy évente odaítélt díjadományozása lett. A Nobel család tagjai nem is tudtak a Nobel-díj (jelenleg 337 millió euró áll rendelkezésre) megalapításáról és természetesen arról sem, hogy így a vagyon nagy része számukra elúszott.

 

Címkék: Alfred Nobel, dinamit
http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/41029/pics/lead_800x600.jpg
Alfred Nobel,dinamit
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?