Blogolj!

Hakni vagy vérprofi show?

Lesarkítva kétféle koncert létezik. Az egyik véglet a haláli profizmust árasztó előadó, akinek minden mozdulatában benne van a minőségi szórakoztatás, a másik pedig az esetlen, bárgyú, sokszor már-már nevetséges hakni. Mindkettő jó és mindkettő adhat élményt, a kérdés már csak az, hogy melyiket csípjük jobban?

Emlékszem, amikor több mint 10 éve drága megboldogult Uhrin Benedek „koncertjére” mentem el, mert akkoriban az interneten is végigsöpört az a trash-cunami, amit ez a bácsi indított el. A legendás Budapest Tv örökbecsű előadója akkora népszerűségnek örvendett, hogy helyet kapott a Sziget Táncdalfesztivál sátrában, legalábbis valami ilyesmi volt a hely neve. De mindegy is, a lényeg, hogy a kannásboros punkoktól kezdve a kigyúrt metroszexuális pasikon át a tinikig mindenki ott volt és várta a mestert. És bőven kellett rá várni, mert késett vagy fél órát. Hiába, Uhrin bácsi már akkor is tudta, hogyan kell viselkednie egy igazi sztárnak, még akkor is, ha csak az „olyan rossz, hogy már jó” kategória csúcsa is ő. Vicceskedve elterjedt az a pletyka a tömegben, hogy biztos a Nagyszínpad felé vette az irány, és lehet, hogy már az emlékeim csalnak meg, de talán ki is derült, hogy tényleg kissé eltévedt egyetlen Benedekünk a koncerthelyszínre menet. És mint igazi a profi, naná, hogy a Nagyszínpad a cél. A klasszikus NAGY-SZÍN-PAD!!! kántálással végül mégiscsak fel lehetett csalogatni az öreget a Táncdalfesztivál színpadára, ahol előadta azt a kb négy „slágerét”. Legalább kétszer. És mi, a tinik, a kannásboros punkok és a metroszexuális pasik egy emberként üvöltöttük a számokat, miközben sírva röhögtünk.

Jó ez? Élvezetes? Ciki? Uhrin Benedeknek vajon kellemetlen volt? Ilyen és ehhez hasonló koncerteknél ez mindig eszembe jut, de végeredményben nem igazán tudok lelkifurdalást érzeni, hiszen az tény, hogy mindannyian tudjuk, hogy amit hallunk az rossz, sőt, még Benedek bácsi is tudta, de közben valamiféle közösségteremtő szeretet és kedvesség is jellemző az ilyen eseményekre. Nem fikázunk, nem köpködünk, hanem csak egy kedves bácsin szórakozunk, aki pedig kedvesen szórakoztat. Ennyi és nem több.

Viszont az sokkal bosszantóbb, ha egy komolyan előadott és minőségi koncert lesz sz@r vagy unalmas. Hiszen ott nehezebb megbocsájtani a bénaságot. Ott nincs helye annak, hogy kedvesen elnézzük a hibákat, hiszen tudjuk, hogy egy profi stáb áll az énekes mögött, akik mindent leszerveznek, kitalálnak irdatlan pénzekért.

Ezért is volt furcsa, hogy idén az egyik várva várt (?) főfellépő Pink volt, akinek a meghívása még oké, de a nagy hájpot körülötte személy szerint én nem igazán értettem. Amikor Uhrin Benedek még fellépett a Szigeten a 2000-es évek közepén, akkor volt Pink a csúcson, a csapból is ő folyt, manapság meg már csak fel-feltűnik. Mert azon például nem lepődök meg, hogy a Prodigy gyakorlatilag hazajár hozzánk és mindig ugyanazokat a számokat játsszák le minden évben, miközben az ő aranykoruk is rég volt már. De Pink esetében nem igazán tudom megérteni a nagy lelkesedést. Oké, 10 év alatt megtanult légtornászkodni, ami egy show esetében nem olyan rossz, csak ez például remek alkalom arra, hogy ne a koncerttel, hanem inkább a show-val foglalkozzon. A paraszvakítás meg nyilván ütősebb, mint a 10-15 éves slágereidet énekelni. Ezért nehezebb elnézni egy ilyet, mint egy sufni-koncertet Uhrin Benedekkel. Mert ott még a hamis hangok is legalább a „helyükön vannak”, mintha direkt bárgyú lenne az egész, de Pink felett meg már bőven eljárt az idő. Mert gondoljunk bele, vannak egyáltalán itthon Pink rajongók? Olyan igazi, vérbeli Pink rajongók? Oké, a Sziget közönségének nagy része nem magyar, de én külföldön sem tudom elképzelni, hogy őrjöngés megy egy-egy koncertje alatt.

A kedves bénácska koncertnek van valami bensőséges hangulata, amit a magyarok értenek csak igazán, egy nagyszabású show meg persze, mindenkit lenyűgöz. Az élmény mindkét esetben teljesen más, de valahogy az előbbi jobban hiányzik a Szigetről. Amit mi, a fesztivál „házigazdái” értünk és értékelünk (?), mint afféle belső poént. A brutális látványelemek meg mindenhol ugyanolyanok.

 

1
http://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/41281/pics/lead_800x600.jpg
fesztivál,koncert,Pink,Sziget,Uhrin Benedek
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Mano
Mano 2017-08-14 21:26:39
Lehet, hogy a szakma leírta Pinket, de az átlag közönség talán még meg sem ismerte, nem beszélve arról, hogy a kétezer utáni első dekádban az internet még nem volt használatos olyan széles körben, mint manapság, amikor a nem szakmabeliek, vagy a rajongó törzs közönségen túl is hozzáférhetővé váltak ezek a zenei anyagok.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?