Blogolj!

Egyszerre magyar és egyszerre európai

Öt gyűjtő, két elszánt ember, akik a művészet szerelmesei, tizenhét év kitartó munka és a 20. század műalkotásai. Az Elveszett örökség – Magyar műgyűjtők a 20. században című kötet mögött olyan múlt századi „hősök” és jelenkori szakemberek állnak, akik nemcsak szenvedélyükkel, de elhivatottságukkal és kitartásukkal megalkottak egy hiánypótló gyűjteményt a Monarchia utolsó két évtizedének aranykoráról.

A Kieselbach Galéria égisze alatt egy másfél évtizedes kutatómunka eredményeképp megszületett könyvsorozat első részeként az Elveszett örökség nem csupán képek, műtárgyak felsorakoztatása. Túlmutat önmagán, hiszen az öt magyar műgyűjtő, Gróf Andrássy Gyula, báró Kohner Adolf, Nemes Marcell, báró Herzog Mór Lipót és báró Hatvany Ferenc a művészet és a történelem egy rendkívül fontos szeletét őrizték meg az utókor számára.

Bár a történelem viharában a gondosan összegyűjtött műtárgyak, mint El Greco, Monet, Cézanne Van Gogh, vagy Rembrandt szétszóródtak, külföldre kerültek (a műgyűjteményekből csupán apró töredékek maradtak Magyarországon, a legfontosabb műtárgyak Nyugat-Európa vagy Amerika jelentős múzeumaiba kerültek, szovjet hadizsákmányként orosz raktárakban rejtőznek, vagy egyszerűen megsemmisültek a II. világháborúban), Molnos Péter tizenhét évig tartó gondos munkájának köszönhetően egy albumba sűrítve idézik fel a múltat, a Monarchia korát 650 reprodukció segítségével. Az időtálló alkotások megőrzése pedig nemcsak magyar vonatkozásuk miatt fontos, hiszen az értékállóság, a művészeti fontosságuk egyszerre magyar és egyszerre európai is. A történelem egy szelete, ami mindannyiunkat érint, mindannyiunkra kihat, nem számít, hogy közel száz évvel ezelőtti alkotásokról beszélünk. Ezáltal pedig nemcsak értéket, hanem közösséget is teremtenek, hiszen a tárgyak sorsa, a művészettörténet egy fontos szegmense a történelem tükröződése, a mi örökségünk is. 

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a sajtóeseményen találóan emelte ki a kötet jelentőségét:

Egyszerre volt magyar és egyszerre volt európai, egyszerre volt nemzeti és egyszerre volt globális, egyszerre volt lokális és egyszerre volt fantasztikus világszínvonal Budapest és a nemzet talán legsikeresebb korszakában.

Többek között ezért is döntött úgy a Miniszterelnökség, hogy az ügy mellé állva támogatja a könyv megjelenését. A befolyt összeget jótékonysági célra, a Bátor Tábor támogatására szánják.

MTI Fotó: Illyés Tibor

Az Elveszett örökség és a hozzá kapcsolódó kiállítás igyekszik a személyes történeteket és műtárgyakat oly módon a közönség elé tárni, hogy minél jobban sikerüljön befogadni és átérezni ennek a gyűjteménynek a jelentőségét. A kiállítás során Molnos Péter és a modern technika segítségével virtuális tárlatvezetésben lehet részük a látogatóknak, így még jobban bepillantást nyerve a 20. század első évtizedeinek gazdasági, kulturális elitjének mindennapjaiba. A tárlat főszereplője Hatvany Ferenc gyűjteményének egy apró szelete, illetve franciás kultúrájának művészete. Az egykoron virágzó művészeti élet elevenedik meg a falak között, nem csupán a vibráló ecsetvonásoknak köszönhetően, hanem annak a virtuális utazásnak is, amely során megtapasztalhatjuk, milyen volt a Hatvany-villa, ahol régen Degas, El Greco vagy épp Renoir alkotásai élvezték a műértő tekinteteket. Lázár János is kitért arra, hogy Hatvany gyűjteményében egyszerre volt benne a művészet és a minőség és alakja példaként szolgálhat arra is, hogy vagyonos emberként kötelességének tartotta a gyűjtéssel az ország gyarapítását is.

A művészet szenvedély, érték- és időtálló, történeteket mesél el, személyes élmény, szellemi és lelki felfrissülés. Ezt Kieselbach Tamás és Molnos Péter tudja, érzi, hiszen ez az életük, hivatásuk. A művészet szerelmesei, akik egy fontos és kemény munka gyümölcseként az Elveszett örökség mellett további műalkotásokon és műgyűjtők munkáin keresztül (Háborúk között- Polgári gyűjtemények Trianontól a vészkorszakig, Kizökkent időben – Műgyűjtés a szocializmus évtizedeiben, Új utakon – Magyar műgyűjtők az ezredfordulón) tervezik megmutatni a történelmünket, értékeinket.

A kötet létrejötte és a szenvedély, ami hajtotta az alkotókat, a műgyűjtőket és az Elveszett örökség megálmodóit, inspirálóan hathat a közönségre, elég csak Kieselbach Tamás felvillanyozó sorait olvasni, amik teljes mértékben összefoglalják mindazt, ami miatt fontos a művészetet táplálni:

„E könyv főszereplői valamennyien szenvedélyesen gyűjtöttek – életük és teljesítményük bemutatásával az is a célunk, hogy ezek a sorsok példaként, erjesztően hassanak a jelenre. Ők azonban többek voltak, mint műgyűjtők, s ez a könyv is jóval több a szememben, mint „csupán” egy gyűjtéstörténeti összefoglalás. Az öt főszereplő ennél sokkal többet vállalt és többet tett: a nagy gyűjtők mindig a kultúra, a művészet, végső soron a haza támogatói, akik ösztöndíjakkal, ajándékokkal, támogatásaikkal és példájukkal, a műalkotások iránti szenvedélyükkel, közös múltunk megbecsülésével és szeretetével az egész nemzet sorsát lendítik előre. Ez a szenvedély halványult el a második világháborút követő közel fél évszádon át, s ennek fellobbanása ad reményt az elkövetkező időkre.”

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/44573/pics/lead_800x600.jpg
Eseménynaptár,kiállítás,Kieselbach Galéria,Kieselbach Tamás,Lázár János,Molnos Péter,műgyűjtés
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?