Hatodszor is az óvodásokkal ünnepeljük a Magyar Nyelv Napját
A hagyományoknak megfelelően hazai és az elszakított országrészekben, valamint a világ bármely táján élő magyar óvodások részvételével ünnepeljük néhány nap múlva a pozsonyi országgyűlés által 1844. november 13-án elfogadott törvényt, a magyar nyelv hivatalossá tételét.
Talán manapság - amikor politikusok képesek megtagadni a hazájukat, a szélesebb körben élő nemzettestek kioktatásával - nincs is fontosabb egy nép önbecsülésének megtartásához, mint az anyanyelv. Arcukon az idegen hidegség merev tekintetével ki merik mondani az erdélyi magyarra, hogy román, a felvidékire, hogy tót, a kárpátaljai magyarok nyelvi zsarolása pedig el sem éri az ingerküszöbüket. Ilyenkor – is - bizony fontos az anyanyelv szentségéhez szoktatni a következő nemzedékeket már óvodáskorban is. Igazunk volt tehát, amikor Csúri Ákos barátommal úgy döntöttünk - a Parlament akkor még egyhangúlag megszavazta november 13-át a Magyar Nyelv Napjának -, hogy „ezzel kell kezdenünk valamit”.
November 13-án, hétfőn a gyerekek a Kárpát-medencében 10 óra 30 perckor, a távolabbi területeken helyi idő szerint 10.30-kor kezdik el mondani az óvónők által hat évvel ezelőtt kiválasztott verseket ugyanabban a sorrendben. Javasoltam, hogy a központi ünnepségen az egyes kerületekből és vidékről 10-10 óvodás vegyen részt. A többiek az óvodákban kezdik a versmondást. Idén 15 óvodás „delegációt” fogad a központi helyszínen, a Parlament belső főlépcsőjén Mátrai Márta Háznagy Asszony, ami 150 óvodást jelent. Az Arany János emlékév miatt most Nagyszalontát kapcsoljuk be Skype-on a központi ünnepségre. Nagyszalonta Csepel testvérvárosaként évek óta részt vesz a közös ünneplésben a Csonka torony tövében.
Az első évben ezer, a másodikban 5000, a harmadikban több mint tízezer, a negyedikben a visszajelzések szerint 20.000 körüli gyermek vett részt a közös ünneplésben. Az ötödik alkalommal ezt a számot is túlléptük, mert egyre többen kapcsolódnak be a Kárpát-medencén kívül élő magyarok is. A második ünnepléstől kezdve Skype-on is bekapcsoltunk erdélyi és dunántúli óvodákat. Az óvodások a következő verseket mondják el ugyanabban a sorrendben: Tamkó Sirató Károly: Csigabiga; Kiss Dénes: Labdajáték; Bella István: Mondóka; Fecske Csaba: Tündér; Darázs Endre: Csupa sár.
Pontosan 173 év telt el azóta, hogy a Pozsonyi Országgyűlés 1844. évi II. törvénycikke a magyart államnyelvvé nyilvánította. 2011-ben a Magyar Országgyűlés szeptember 29-én határozatot fogadott el e nap megünneplésére. Ekkor gondoltunk először arra, hogy óvodásokkal is ünnepelni kellene, hiszen fontos, hogy minél előbb hozzászoktassuk a gyermekeket a magyar nyelv tiszteletéhez, emellett a részvételről dokumentált (fényképes, filmes) emlékeik legyenek. Az első ünnepséget 2012-ben rendeztük a VII. kerületi ERŐMŰVHÁZBAN, a másodikat a VII. kerületi Madách Gimnáziumban, a harmadikat a VI. kerületi Eötvös 10 Közösségi Házban, a negyediket pedig az Országgyűlés Gróf Esterházy János termében. Az ötödik alkalommal pedig a Balassi Intézet adott otthont a rendezvénynek. Most az Országházban ünneplünk. Az első alkalommal verselő gyerekek ma már hatodik osztályba járnak.
Hanczár János
Hozzászólások
Hozzászóláshoz először be kell jelentkezned vagy regisztrálj!
Belépek RegisztrálokKözép-Kelet-Európára visszatérve: létezik a fogalomzavarban szenvedők számára Közép-Nyugat-Európa? Ezt még nem hallottam! Sem mint politikai, sem mint földrajzi egység egyik sem létezik.