Blogolj!

„E föld befogad, mint a persely” – 80 éve halott József Attila

Tóth Marcell

Ma sem tudjuk, hogy baleset történt vagy öngyilkosság. Csupán egyetlen dolog biztos: 1937 decemberében a XX. század egyik legnagyobb magyar költője vesztette életét.

Balatonszárszó, 1937. december 3. 19 óra 36 perc. Az 1284. számú tehervonat ekkor indult el az állomásról. Nem vette észre senki egyik vasutas sem, hogy a 15. és a 16. kocsi között egy férfi próbál átjutni a túloldalra. Nem is számíthattak erre, a lezárt sorompó jelezte mindenkinek, hogy nem szabad az út. A férfinak balszerencséje volt: a kocsikat összekötő csavarkapocs akkora csapást mért a koponyájára, hogy azt rögtön bezúzta. Teste a sínekre zuhant, a mozgó jármű letépte a jobb karját. József Attila 32 évet élt.

Leírásunkban egy baleset képét vázoltuk fel, ezt tartja a legvalószínűbbnek Garamvölgyi László korábbi rendőrségi szóvivő, a nagysikerű „Hogyan halt meg József Attila?” című kötet szerzője. A szakember szerint az öngyilkosok inkább a vonat elé vetik magukat, mert biztosra kívánnak menni.    

Mások szerint viszont szándékosan vetett véget életének, mert tisztában volt azzal, hogy idegi problémái gyógyíthatatlanok. Az öngyilkosság elméletét erősíti a költő labilis idegállapota mellett az is, hogy nem ez lett volna az első próbálkozása. Már kisgyermekként, majd kamaszként is megpróbált véget vetni az életének – az utóbbi esetben végrendeletet is írt. A rejtély rejtély marad, ahogy versei hű előadójának, Latinovits Zoltánnak a halála is, aki 39 évvel később Szárszótól néhány kilométerre lett öngyilkos.

József Attilát a tragédia után két nappal hantolták el Balatonszárszón, majd 1942-ben Budapesten, a Kerepesi úti temetőben újratemették. Innen került át – a Révai József nevével fémjelzett kommunista kultúrpolitikát erősítve – a Munkásmozgalmi Pantheonba 1959-ben. Egy ideig Kádár sírja is a költőé mellett volt. Végül 1994-ben visszakerültek Balatonszárszóra József Attila hamvai.  

Utolsó versével emlékezünk rá:

Ime, hát megleltem hazámat…

Ime, hát megleltem hazámat,

a földet, ahol nevemet

hibátlanul irják fölébem,

ha eltemet, ki eltemet.

 

E föld befogad, mint a persely.

Mert nem kell (mily sajnálatos!)

a háborúból visszamaradt

húszfilléres, a vashatos.

 

Sem a vasgyűrű, melybe vésve

a szép szó áll, hogy uj világ,

jog, föld. – Törvényünk háborús még

s szebbek az arany karikák.

 

Egyedül voltam én sokáig.

Majd eljöttek hozzám sokan.

Magad vagy, mondták; bár velük

voltam volna én boldogan.

 

Igy éltem s voltam én hiába,

megállapithatom magam.

 Bolondot játszottak velem

s már halálom is hasztalan.

 

Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

többet, mint vétettek nekem.

 

Szép a tavasz és szép a nyár is,

de szebb az ősz s legszebb a tél,

annak, ki tűzhelyet, családot,

már végképp másoknak remél.

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/45528/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?