Blogolj!

Ötven éve halt meg Shvoy Lajos

Prohászka Ottokár utódja, Shvoy Lajos az egyik legnagyobb szálka volt a kommunista vezetők szemében, aminek „köszönhetően” a kommunizmus idején hosszú évekre bebörtönözték, majd házi őrizetben tartották. Többek között ezért is hivatkoznak rá sokan csak „megingathatatlan főpásztorként”.

Az évekig tartó börtön, majd a házi őrizet után a székesfehérvári püspökre a megingathatatlan főpásztorként utalnak. Közvetlen stílusa, karakán jelleme, színes egyénisége, gazdag főpásztori szolgálata és haladó gondolkodása tette népszerűvé egy embertelen időszakban.

Shvoy Lajos a Fejér megyei püspökök közül a leghosszabb ideig, több mint 40 éven át szolgálta egyházmegyéjét.

A fiatalság lelki vezetője

Budapesten született 1879. március 9-én, tanulmányait Budán, majd Esztergomban folytatta, Prohászka Ottokár növendékeként. Csupán 22 éves volt, amikor pappá szentelték, 1901. július 13-án.

Ezután egy darabig hittant tanított, majd a Regnum Marianum világi papi közösség konviktusában – katolikus bentlakásos diákotthon – lett tanulmányi felügyelő. Időközben kiváló ifjúsági lelkipásztorrá érett, emellett ő honosította meg Magyarországon a cserkészetet is, amelynek lényege akkor az volt, hogy támogassa a fiatalokat képességeik teljes kifejlesztésében, a szabadban töltve.

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök

Templomépítő plébánosból püspök

1919-ben ő lett a Regnum Marianum első, templomépítő plébánosa. A templom alapkövét 1925-ben rakták le, a tényleges munkálatokhoz azonban csak 1926 nyarán láttak hozzá. Az első plébános, a Regnum Marianum Közösség házfőnöke, Shvoy lett 1927-től 1928-ig. A templomot 1951-ben lebontották.

XI. Piusz pápa nevezte ki székesfehérvári püspökké 1927. június 20-án.

A róla szóló megemlékezésekből kiderül, hogy püspökként is plébánosi egyszerűséggel fordult híveihez, egyházmegyéjében a legeldugottabb falvakat is meglátogatta.

A Regnum Marianum templom a Városligetben Budapesten 1948-ban

Az egyházmegye felvirágoztatója

Az sem elhanyagolható tény, hogy püspöki kormányzása alatt mintegy másfélszeresére nőttek a plébániák és lelkészségek, és az esperesi kerületek számai is megduplázódtak. Az egyház mellett a kultúrára is sokat áldozott. A Székesfehérvári Püspöki Könyvtár és levéltár rendezése a 30-as években zajlott, ekkor szervezték meg az Egyházmegyei Múzeumot is. 1937-ben missziós útra ment Amerikába, ahol magyar lelkészségeket látogatott, és a budapesti Eucharisztikus Világkongresszust népszerűsítette a Szent László Társulat elnökeként.

Majd 1947-ben abban a megtiszteltetésben részesült, hogy XI. Piusz pápa pápai trónállóvá nevezte ki, ami akkoriban azt jelentette, hogy a pápai szertartásokon rögtön a bíborosok után következett Shvoy Lajos és azok, akik szintén elnyerték ezt a címet.

A háború elérte Dunántúlt is

1944 őszén Mindszenty Józseffel, az akkori veszprémi püspökkel együtt memorandumban kérte Szálasi Ferencet, hogy ne vesse oda a Dunántúlt, miután Észak-Erdély és a Tiszántúl már orosz kézen volt, azonban kérésük süket fülekre talált.

Az orosz katonák 1945-ben bejutottak a püspöki palotába, és a folyosón agyonlőtték az irodaigazgatót.

Amikor már Székesfehérvár is frontterületté vált, Shvoy Lajos megnyitotta a menekülő családok előtt a püspöki palota pincéjét és az első halottak temetését is ő intézte.

Persona non grata

Még a háború után sem lett könnyebb a helyzet számára.

A kiépülő diktatúrában nem asszisztált a kommunizmusnak egy ateista világ kiépítésében, helyette, inkább egyházmegyéjének gyors újjáépítésén munkálkodott, ezért gyorsan nemkívánatos személye lett a rendszernek.

Püspöki munkáját többféleképpen is szabotálták: többek között munkatársainak száműzésével, vagy levélcenzúrával.

Majd 1945-ben elhurcolták a nyilasok. Veszprémben, Szombathelyen, Sopronban és Sopronkőhidán is raboskodott, 1951-ben pedig a kommunista hatalom tartotta őt házi őrizetben, még aranymiséjét is ilyen körülmények között ünnepelhette csak meg.

1964-ben végzett memoárjának megírásával, amelynek publikálása a Kádár-korszakban lehetetlen volt. Írásaiban többek között visszaemlékezett a Regnum Marianum-templom megépítéséről, majd az azért folytatott küzdelemről, a regnumi atyák missziós munkáiról, és részletesen ismerteti letartóztatása körülményeit is.

Shvoy Lajost végül 1968. január 21-én, 88 éves korában érte a halál. Teste a székesegyház altemplomában került nyugalomra.

Készült a hirado.hu cikke alapján.

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/47517/pics/lead_800x600.jpg
egyház,Hírek,Shvoy Lajos,vallás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?