Blogolj!

RICSE, RICSE, BEATRICE

Igazi siker a belvárosban két felvonásban.

A siker ott indul el, ahol a többiek feladják.

Ezt valami ismeretlen harcos mondhatta. Talán ilyen fickó ez a Nagy Feró is, csak ő ismert harcos. Persze, hogy meg kellett néznem az Új Színházban Bozsogi János rendezését! Azzal a gondolattal érkeztem, hogy a Beatrice dalok közötti szünetet kitölti valami jó hangú bemondó, de nem ez történt. Az előcsarnokban a szereposztást böngészve – jobbnál jobb színészek sora –, éreztem, hogy itt most történnie kell valaminek. A kezdésre várt még néhány idős rajongó (pocak, baboskendő), de a közönség teljesen konszolidált polgári társaság volt, sok fiatallal.

Szóval mást kaptam, mint amit vártam. A legérdekesebb az volt, hogy nem voltak mellékszereplők. Talán azért, mert minden színész beleadta szívét-lelkét. A nyomozót alakító Koncz Gábor hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Incze József úgy játszotta a vér gonosz, cinikus gazember Erdős Pétert, mintha ő maga lenne az élet-halál uraként tetszelgő bakelitfejű komancs főmufti. Nem volt hiteltelen egyetlen pillanatig sem ifj. Jászai László Deák Bill Gyulája, vagy a tejivás javaslattól állelkendezővé vált KISZ-es csapat, ugyanúgy, mint Kutyit, Feró szerelmét alakító Farkasházi Réka, aki minden megjelenésekor izgalmas élményt tudott nyújtani állhatatos tekintetével, egyszerre finom és határozott figurájával, ráadásul az általa játszott nőhöz hasonlóan áldott állapotban van. Gregor Bernadettet Csuka Mónika szerepében láthattuk. Hozzá fűződik a darab egyik legjobb pillanata, amikor bevezeti a Feróval közös kicsi lányukat. Mondják a színházról, hogy az itt és most művészete. A fiatal Nagy Ferót alakító erdélyi színészünk Kurkó József Kristóf ezt a mondást egy élő folyamattá teszi. Sodró energiával él a színpadon, énekel, játszik, ahogy kell, ő Nagy Feró.

El tudta hitetni velem, hogy ugyan ez a rock musical Nagy Feróról és a Beatricéről szól, de ez csak a fele az igazságnak. Én legalábbis minden pillanatban azt éreztem, hogy mi akkoriban szocializálódott (már aki) nézők egyszerre ott vagyunk a nézőtéren és a színpadon. Feró pedig helyettünk kap verést a bunkó szoci álarcban díszelgő primitív, magukat ravasznak képzelő, valójában egy ostoba rendszert lélektelenül kiszolgáló nyomorult hígmagyaroktól. És állja a sarat, a maga vakmerő módján, az erdélyi ősöktől hozott igazmondó keménységgel. Kiszolgálta őt a magas színvonalon táncoló profi csapat, a kivetített, néha hátborzongató képek, a zenekart, és a bamba rendőröket alakító színészek. Ha színikritikus lennék, külön kiemelném a „Korda Gyuri bácsit” alakító, a Bagi-Nacsa páros legjobb paródiáit lemosó Almási Sándort, pedig az nem kis dolog. De meg kell említeni az akkori potentátokat megformáló Fehérvári Pétert, Siklósi Örsöt, Vass Györgyöt, Szakács Tibort, vagy a Horváth belügyminiszter alakjába bújt Nagy Zoltánt. Végül azért maga Nagy Feró sem volt „gyenge”, amikor egy ügyes rendezői trükkel jött ki a színpadra. Szóval előjött talpig fehérben és mondott néhány biztató szót a nézőknek. Később egy másik színháztörténeti pillanat következett: Csurka István (Csurka László alakította) lépett nézők és az időközben felállt igazi Beatrice zenekar elé, és elkezdte mondani Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus című versét.

"Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget (...)"

Az igazi Beatrice az igazi Feróval az élén „átvette a szót” és eljátszották megzenésítve ugyanezt. Hátborzongató volt. 

A darab végén Gregor Bernadett (Csuka Mónika) ismét előhozta a közös gyermeket (Vágó Lénának hívják), akihez leguggolt Feró és kicsi lány elkezdte: Mielőtt végleg elmegyek…

A közönségnek már csak ez hiányzott. több arcon láttam legördülni a könnycseppeket.

Ahogy a végén kijöttünk, elkezdtem gondolkodni a múltunkon. Az arcokon mosoly, a valódi katarzis érzése. Tanárként eszembe villant, hogy talán minden középiskolás megnézhetné ezt a darabot, lehet, hogy jobban hatna, mint néhány botcsinálta tanárkolléga nosztalgikus elmélkedése a bolsevik virulásról. A többiről most nem mesélek. Szerintem érdemes megnézni az Új Színház újabb sikerét. Dörner igazgató urat pedig meg kell győznünk arról, hogy ne vegye le a műsorról. Szerintem egyelőre nem is akarja. 

Hanczár János

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/47598/pics/lead_800x600.jpg
Eseménynaptár,színház
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?