Blogolj!

Miért tetted ezt, János?

Elcsépelt, de nagyon is igaz gondolat, hogy manapság nem olvasunk annyit, mint illene, a szemünk más csak a Facebook rövid kis posztjaira állt be, időnk és türelmünk sincs egy-egy irodalmi alkotás felett elmerengeni, vagy netalán befogadni azt. Viszont ha e kettőt ötvözzük, vagyis mai stílust és hozzáállást keverjük a régi klasszikusokkal, akkor már megint más a helyzet.

A helyzet pedig jó, sőt, a végeredmény is, hiszen a Várkert Irodalom sorozata tovább folytatódik, és ahogy az alkotók célja az, hogy a mindennapokba bele tudjanak csempészni egy kis kultúrát, minőséget, ugyanúgy élnek azzal a lehetőséggel (és alkalmazkodnak a „trendekhez”), hogy a humor és a szórakoztatás se vesszen el az előadásokból.

Hiszen nincs annál jobb, mint úgy élvezni egy irodalmi estet, hogy egy kicsit másként nyúlunk az adott műhöz, vagy alkotóhoz. Ha megújítjuk kicsit, ha kifordítjuk/megfordítjuk, „modernizáljuk”, akár ironizálunk és saját stílusunkra, ízlésünkre formáljuk az adott anyagot. A Nők, Aranyban is nagyjából ilyen, mert úgy tudja betölteni a telt házas nézőteret az előadás, hogy közben egy cseppet sem érezi az ember azt, hogy „már megint egy újabb unalmas irodalmi esten” lenne. Szórakoztató, mai, pimasz és humoros előadást kaptunk, ami – és ez talán a legnehezebb és egyben legfontosabb – megőrizte a tiszteletet is az est „főszereplője”, vagyis Arany János felé.

A főszereplő Arany és természetesen a nők, azaz balladái hősnői voltak, akik sorra számon kérték a költőt, hogy miért bánt el velük nem épp kellemes módon költeményeiben, avagy sokszor a darab alapja egy kérdésben összefoglalható: „Miért tetted ezt, János?”. Lackfi János (aki a költőt alakította) és a hősnők, vagyis Szávai Viktória, Kormos Anett, Ugron Zsolna, Berg Judit, Tóth Krisztina és Szabó Borbála együttese egy kerek egésszé alakította az estet, ami nemcsak a popkulturális utalásokkal egészült ki, hanem ezalatt természetesen nem feledkeztek meg mindennek az alapjáról, vagyis Arany által megalkotott történetekről, arról a világról, ami igazából bevonzotta a közönséget az estre. Az irodalmon túl viszont nem vonakodtak beleszőni a monológokba a játékosságot, a pajzán felhangot, a Facebookot, valóságshow-kat és akár azt, hogy Arany János is úgy beszéljen magáról, mint Johnny Goldról, az ünnepelt zseniről. És hangsúlyozom: tisztelettel. Ennek az ötvözése pedig nemhogy mai, de könnyen befogadható és kifejezetten szórakoztató, pláne ha a közönség baromira vesz is a lapot minden egyes poénnál.

Mert itt kellett az a kimondatlan egyezség a néző és rendező (Végh Zsolt), néző és előadás között, miszerint mindenki egy megalapozott tudással és szeretettel ül be, egy olyan alappal, ami biztosítja azt, hogy mindenképp értsük az utalásokat, a történeteket, a kikacsintásokat és a fricskákat.

És talán ez a legnagyobb titka és ereje a Nők, Aranyban című előadásnak és összességében a Várkert Irodalom esteknek: szeretet és alázat az alkotók felé, az irodalom felé.

(fotók: Mernyó Ferenc)

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/48142/pics/lead_800x600.jpg
Eseménynaptár,irodalom,Nők, Aranyban,Várkert Bazár,Várkert Irodalom
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?