Blogolj!

Elment a nemzeti lelkiismeret megörökítője

Április 25-én, 88 éves korában elhunyt Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas díjas szobrászművész, a nemzet művésze, haza- és a magyar kultúra szeretete azonban tovább él időtálló örökségében. 

Szervátiusz Tibor 1930. július 26-án született Kolozsváron, tíz évvel az után, hogy Erdély fővárosát Romániához csatolták. Első mestere édesapja, a szintén neves szobrász Szervátiusz Jenő volt, az ő művészetéből vette át és fejlesztette tovább a népi fafaragás, a székely népművészet szobrászati elemeit. 1949 és 1955 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1977 óta Budapesten élt és alkotott.

Az 1950-es években elsősorban népi témák foglalkoztatták: moldvai, gyimesi csángók, csíki székelyek ihlette modorban fából készítette szobrait. A nyugati modern művészettel való találkozás indította új utakra. Vas- és bronzszobrokat is készített, domináns anyaga a fa és a kő volt.

Szervátiusz Tibor sokoldalú művészként több stílusban is alkotott az expresszionizmustól a geometrikus absztrakción át a törzsi művészetre emlékeztető szobrokig. Portréi között több szobor is szerepel Petőfi Sándorról, Ady Endréről, Bartók Béláról és Szabó Dezsőről.

Természetesen kiváló munkáiból számos kiállítás volt itthon és külföldön egyaránt. Műveit többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kolozsvári Művészeti Múzeum őrzi, illetve magángyűjtemények szerte a világon Európán kívül az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is.

Végül pedig, de nem utolsó sorban ars poeticájával búcsúzunk a mestertől:

"A század művészi törekvéseit ismerem, de nem tartom jogosnak megkésve átvenni azt, amit valahol már kialakítottak. Ha magyarnak születtem, a művészetet is anyanyelvemen kell beszélnem. Vállalom népem hagyományait, sorsát, történelmét, múltját, jelenét és jövőjét. Keleti szép örökségünket Nyugatba ötvözve, a Nyugat figyelmét magunkra irányítva a szobrászat nyelvén erről akarok szólni. Szeretem az anyagokat. Tisztelem szerkezetüket, szépségüket, keménységüket. Mégis azt mondom: puszta formát létrehozni nem elég. Azt tartom alkotásnak, ha a művész nemcsak kísérletezik, de teremt: világot magának, s ehhez megfelelő formát. Ha létrehoz eddig nem létezett új valóságokat. Ha szellemi erejét az anyagra tudja kényszeríteni. Ha az anyag kénytelen egy egész nép feszültségeit, az egész emberiség sorsát magába zárni és örökké hordozni."

1
https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/51803/pics/lead_800x600.jpg
Gyász,Szervátiusz Tibor,szobor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Leviathan 2018-04-27 08:29:42
Sosem tudtam eldönteni, hogy mi fog meg jobban a művészete, vagy a rendkívül érzékeny embersége! Ma sem tudom! De az a nemzet ahol ilyen emberek születnek és alkotnak, az tud valamit! Isten nyugosztalja! Nagyon fog hiányozni!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?