Blogolj!

Egy hang az örökkévalóságnak

Békési gimnazistaként 1969-ben elindítottak a Kazinczy Ferenc szépkiejtési versenyen Győrben. A megmérettetés szünetében Péchy Blanka a színészlegenda bemutatott egy mosolygós embert a közönségnek, akiről csak annyit mondott: Ő itt Bőzsöny Ferenc a Magyar Rádiótól, hallgassátok figyelemmel.

A bemutatott megszólalt és síri csönd lett. Egy olyan hangot hallottunk, amit nem könnyű elfelejteni. Akkor még nem tudtam, hogy az én pályám is a szép magyar beszéd művelése és tanítása lesz, de azt igen, hogy van valaki, aki a szüleimen kívül hatni tudott rám szép hangjával és választékos magyar beszédével. Huszonkét év múlva egy kabarétréfát írtam Oda Buda címmel, ami a Magyar Rádió Karinthy színpadának előadásában hangzott el a Kossuth Rádióban. A felvételen nem lehettem ott, de amikor meghallottam a „Narrátnokot”, tudtam, hogy ez csak Bőzsöny lehet. A többiek kiváló színészek voltak, de az a hang úgy elindította budapesti karrieremet, hogy többé nem kellett tartanom a kishitűségemtől, és lendületet adott az újrakezdéshez. Személyesen először egy közös társaságban találkoztam vele Lichtenberger professzornál, aki az egyik legnevesebb fül-orr-gégész-nyaksebész bolt a Rókus kórházban és maga köré gyűjtötte az újságírókat, költőket, engem a beszédtanárt no és persze Bőzsöny, a régi barát sem maradhatott ki a sorból.

Ekkor tudtam meg, hogy évtizedek óta a rádiókabaré egyik főszereplője. A magánéletben is tele volt jókedvvel, egy poént nem hagyott volna ki. 2002-ben, amikor a választási vereség után elkezdtük szervezni a polgári köröket az Arcvonal kávézóban, másik nevén a Kerényi kocsmában (Kerényi Imréről van szó), ahol én voltam a „vicces ember”. Minden alkalommal előadtam egy paródiát, hogy oldjam a meglehetősen lehangolt társaságot. Egyszer megpillantottam Bőzsönyt az első sorban. Azonnal átnyújtottam neki a szövegem egy részét, és azután még legalább hétszer együtt adtuk elő a politikai kabaréba illő műsorszámokat. Akkor ő éppen 71 éves volt. Csak mondom, hogy ezek mind megvannak, mert a nyakamban lógó magnetofonra felvettem őket.

Bőzsöny Ferenc nem öregedett, mindig azon az ismerős hangon szólalt meg, ugyanolyan erővel.

2008-ban Mártélyon tanítottuk Lázár polgármester uram hódmezővásárhelyi hivatalnokait, természetesen meghívtam Bőzsönyt, aki azonnal igent mondott. Amikor megszólalt, ugyanaz a csönd támadt, ami a 69-es Kazinczy versenyen. Kis idő múltával az Országgyűlés a Magyar Nyelv Napjává nyilvánította november 13-át. Kitaláltam, hogy az óvodások egyszerre mondhatnának verseket egy központi helyen, és szerte a világban. Bőzsöny Ferencet a harmadik alkalomra hívtam meg az Aranytíz Kultúrházba, ahol a gyerekeknek felolvasta a miniszterelnök-helyettes üzenetét.

Elhunyt Bőzsöny Ferenc a Magyar Rádió egykori főbemondója

Nyolcvannyolc éves korában csütörtökön elhunyt Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió egykori főbemondója. Bőzsöny Ferenc 1931. január 7-én született Pécsen. 1956-tól 1996-ig dolgozott a rádió bemondójaként, 1988-tól főbemondóként. Már rádiósként vették fel az ELTE magyar-történelem szakára, majd újabb három év angol szakos tanulmányok után magyar nyelvészetből doktorált.

A kicsik tátott szájjal hallgatták a „mélyhangú bácsit”. Másfél hónapja felhívtam, hogy vállalná-e az idén hetedik alkalommal rendezendő eseményen a fellépést. Azonnal elvállalta. „Csak az odajutásomat oldjátok meg. Tegnap itt hagyott bennünket. Rövidesen betöltötte volna a 88. életévét. Nincs, aki helyettesíthetné.

Nyugodjék békében.               

Hanczár János

(Borító: muzsa.sk)

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/62872/pics/lead_800x600.jpg
Bőzsöny Ferenc,Gyász
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?