Blogolj!

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" - Tamási Áron, a népi író

Ha már Wass Albertről  megemlékeztünk a Gyulafehérvári határozat apropóján, akkor Tamási Áron Kossuth-díjas író sem maradhat említés nélkül, hiszen székely származása egész látásmódját és stílusát meghatározta, és már halála pillanatában a magyar irodalom klasszikusai közé tartozott.

Tamási Áron kisbirtokos, sokgyermekes, szegény székely földművescsalád gyermekeként született 1897. szeptember 19-én Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földműves, anyja Fancsali Márta. 1917-ben hadiérettségit tett, s a gimnáziummal párhuzamosan a tiszti iskolát is elvégezte. 1918-ban részt vett a piavei csatában, helytállásáért vitézségi érmet és némi szabadságot kapott, ennek letelte után már nem is tért vissza a frontra. 1918 novemberében a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, de amikor román nyelven kezdtek oktatni, átjelentkezett a kereskedelmi akadémiára. Diplomájának megszerzése után bankoknál dolgozott, s ekkor indult írói pályafutása is: 1922-ben a Szász Tamás, a pogány című novellájával megnyerte a Keleti Újság novellapályázatát.

Az utazó

1923-ban a jobb megélhetés reményében, vagy csak kalandvágyból az Egyesült Államokba utazott, ahol alkalmi munkákból élt, majd banktisztviselőként dolgozott. Kínzó honvágyát írással enyhítette, hazaküldött novelláiból állt össze az 1925-ös Lélekindulás című kötete. A székely népballadák, népi mókák világát idéző könyvre felfigyelt a közönség és a kritika is. 1926-ban hazatért Kolozsvárra, ahol az Újság munkatársa lett, s kapcsolatba került az Erdélyi Helikon és a Korunk körével.

A marosvécsi Erdélyi Helikon íróinak 1926. évi találkozója

Fotó: cultura.hu

(A képen első sor: Áprily Lajos, Kós Károly, Nyírő József. Második sor: Gyallai Domokos, Molter Károly, Bartalis János, Kuncz Aladár, Kádár Imre, Tabéry Géza, Reményik Sándor, Hunyady Sándor, Szentimrei Jenő, Ligeti Ernő. Harmadik sor: Makkai Sándor, Berde Mária, Gulácsy Irén, Kemény János, Kemény János nővére, Bánffy Miklós, Olasz Lajos. Negyedi sor: Kacsó Sándor, Finta Zoltán, Kovács László, Tamási Áron)

A klasszikus születése

1932-ben jelent meg legnépszerűbb regénye, az Ábel a rengetegben, amely később az Ábel az országban és az Ábel Amerikában című kötetekkel trilógiává állt össze. A Hegedűs Géza által "fenyőillatú remekműnek" aposztrofált regény zárómondata mára szállóigévé vált:

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

Tamási későbbi műveit, a Jégtörő Mátyás című regényt, majd színműveit (Énekes madár, Tündöklő Jeromos, Csalóka szivárvány) is az erős költőiség, a népmesék varázslata jellemezte.

1939-ben adta ki Szülőföldem című művét, mely az Amerikából a falujába hazautazó író vallomása. A művet a háború után elhallgatták, második, hasonmás kiadása csak 1986-ban Bázelben jelenhetett meg.

A háborús évek

1940-ben a második bécsi döntéssel Kolozsvár, illetve Tamási Áron szűkebb otthona is visszakerült Magyarországhoz, amitől kezdve az erdélyi mellett a magyarországi irodalmi életben is aktívan részt vett. A II. világháború 1944-től Budapestre sodorta, ahol 1943-tól 1949-ig az MTA levelező tagja volt, 1945-47 között pedig a Nemzetgyűlésé. 1949 után a mellőzöttség lett osztályrésze, ebben az időben jeleneteket, bábjátékokat írt. Csak 1953-ban jelenhetett meg önéletrajzi visszaemlékezéseinek újabb kötete, a Bölcső és bagoly, valamint a Hazai tükör című regénye.

Fotó: moly.hu

Az enyhülés kezdetét a Nagy Imre-kormánytól 1954-ben kapott Kossuth-díj jelzi, majd tagja lett az újjászervezett Hazafias Népfront Országos Tanácsának is. Majd tizenegy év távollét után először 1956 augusztusában látogathatott haza szülőföldjére.

Az 1956-os forradalom idején a Magyar fohász című írásában, amelyet a rádióban is felolvasott, hitet tett a forradalom mellett, s a Parasztszövetség újjászervezését szorgalmazta. A forradalom leverése után az Írószövetség decemberi gyűlésén felolvasta a Gond és hitvallás című nyilatkozatot, amelyben kiállt a levert forradalom célkitűzései, eszményei mellett.

Egy évvel később, nem kis nyomásra, elhatárolta magát a forradalomtól, de a hatalmat az erkölcsi és esztétikai értékek méltánylására kérte. 1959-ben részt vett az Írószövetség újjáalakításában, 1963-ban a Béketanács elnökségi tagja lett.

Halála

1965-től egyre súlyosbodó betegsége miatt kórházi ápolásra szorult, s utolsó művét, a Vadrózsa ága című visszaemlékezését betegágyán diktálta le feleségének. 1966. május 26-án halt meg, végrendelete szerint szülőfalujában, Farkaslakán helyezték nyugalomra.

Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem

- írta Tamási Áron.

Emlékművét, amelyen műveinek jellegzetes alakjai találhatók, Szervátiusz Jenő és Tibor készítették, sírfeliratát az író maga fogalmazta:

"Törzsében székely volt, fia Hunniának // Hűséges szolgája bomlott századának."

Tamási Áron síremléke Farkaslakán

Fotó: wikipedia.org

Emlékezete 

Özvegye halála előtt Budapesten létrehozta a Tamási Áron Alapítványt, amelynek feladatává tette az író szellemi hagyatékának gondozását, annak anyagi vonatkozásaival együtt. Az Alapítvány elnöke haláláig Sütő András volt, tagjai Ablonczy László, Pálffy G. István, Tamás Menyhért és Ugrin Aranka. Az Alapítvány az író szellemi hagyatékának kiadótulajdonosa.

Az Alapítvány létrehozott egy Tamási Áron Ösztöndíjat, amelyre a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanárainak egy kijelölt csoportja évente tesz javaslatot, s annak kedvezményezettje, egyetemre kerülve, tanulmányi ideje alatt anyagi támogatásban részesül.

Az emlékezetápolás legfőbb helyszíne a Tamási Áron Szülőháza a Nagy utca 238. sz. alatti ház, amelyben öccse és édesanyja lakott.  Az ünnepélyes felavatásra 1972. szeptember 24-én került sor, az író születésének 75. évfordulóján.

Ugyanekkor avatták fel a falu temetőjének erre a célra kialakított a főút felől székely kapuval ellátott részében a Tamási Áron sírkertet, közelében a Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor faragta emlékművel, a „tonnás hegyibeszéd”-del, ahogy Sütő András nevezte. Az emlékmű hatalmas hargitai kőtömbjét  a Tamási-novellák domborított faragású alakjai borítják.

A farkaslaki iskola ma Tamási Áron nevét viseli, előkertjében az író 1997-ben felavatott mellszobrával (Sántha Csaba szovátai művész alkotása), a faluban pedig 1990-ben Tamási Áron Egyesület alakult, amely szerepet játszik az író emlékeinek helyi ápolásában, évfordulós ünnepségek megszervezésében. 

(Borító: MTI)

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/64988/pics/lead_800x600.jpg
Erdély,irodalom,Magyarország,Tamási Áron
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?