Blogolj!

Száz éve született Alekszandr Szolzsenyicin, aki megírta a megírhatatlant

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író, aki saját, szeretett rendszerének lett az áldozata:kényszermunkára ítélték később pedig még száműzték is hazájából. Szolzsenyicin az "ébredés" után a 20. század talán legerőteljesebb irodalmi műveivel ajándékozta meg az embereket, amelyekkel még a szovjet kommunizmus nyomorúságait és szenvedéseit is leleplezte. 

Alekszandr Szolzsenyicin száz éve, 1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. Szolzsenyicin már gyermekként elhatározta, hogy író lesz számításait azonban kissé keresztül húzta, hogy nem talált magának megfelelő irodalmi képzést, ezért végül matematikát és fizikát tanult a Rosztovi Egyetemen, ezért is kerülhetett a második világháborúban tüzértisztként a frontra.

Annak ellenére, hogy Szolzsenyicin korábban a rendszer híve volt, 1945-ben elkövette azt a hibát, hogy egy, a frontról írt levelében tett néhány nem túl szerencsés megjegyzést Sztálinra, ezzel pedig meg is pecsételődött a sorsa. 

A bűnhődés

Ahogy ez ilyenkor lenni szokott a következő 11 évet már börtönökben, munkatáborokban, valamint internáltként töltötte. Ebből nyolc év kényszermunka volt egy Moszkva közeli zárt kutatóintézetben, speciális börtönmunkahelyen végzett tudományos munkát, majd 1950-ben Kazahsztánba került, ahol kőművesként és öntőmunkásként dolgozott a lágerben. Rehabilitálására 1956-ban került sor.

Első fegyveres őrizet nélkül töltött napja 1953. március 5., Sztálin halálának napja volt. Egy dél-kazahsztáni iskolában tanított matematikát és fizikát, titokban pedig verseket és színdarabokat írt, majd megszületett az első nagyobb lélegzetű regénye, A pokol tornáca is. 1954-ben engedélyezték, hogy rákbetegségét a taskenti kórházban kezeljék, és állapota jobbra fordult. Közben folyamatosan írt, és az a meggyőződés alakult ki benne, hogy haladékot kapott a sorstól, s ez addig tart, amíg ír, vagyis teljesíti küldetését. Kórházi tapasztalatait a Rákosztály című kisregényében dolgozta fel.

Fotó: p1.akcdn.net

1959-ben alig másfél hónap alatt írta meg kisregényét, a saját Gulag-élményei alapján írt Ivan Gyenyiszovics egy napját, amely 1962-ben, a hruscsovi olvadás idején már meg is jelenhetett. A regény egyszerű nyelvezetével és hitelességével megdöbbentő erővel hatott hazájában és külföldön is.

Foglyok, figyelem! Menet közben betartani a legszigorúbb rendet! Tilos széthúzni a sorokat, előreszaladni, egyik ötös sorból a másikba átmenni, beszélgetni, tilos félrenézegetni! A kezet hátrakulcsolni! Egy lépés a sorból jobbra vagy balra szökésnek számít, s az őrség figyelmeztetés nélkül tüzet nyit! Első sor, indulj!

- Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja.

Ezzel kapcsolatban Hruscsov a Politbüro ülésén állítólag így indokolta indokolta döntését:

"Mindegyikőtökben ott lakozik egy sztálinista, még bennem is. Gyökerestül kell kiirtanunk ezt a rémséget."

Tiltólista

Nem meglepő módon Hruscsov 1964-es bukása után Szolzsenyicin művei azonnal tiltólistára is kerültek a Szovjetunióban. Ezért 1967-ben nyílt levélben fordult az írószövetséghez, és szót emelt a cenzúra eltörlése mellett, és követelte az ellene indított hajsza leállítását. 1968-ban Párizsban megjelent a Rákosztály és A pokol tornáca. 1969-ben az írószövetség kizárta tagjai közül, Szaharov és mások mellett csatlakozott a szovjet polgárjogi mozgalomhoz.

1969-ben Natalja Szvetlova lett az élettársa, később felesége, egyben titkára és lektora. 1970-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el Stockholmba, mert attól tartott, hogy nem engedik haza. 1971-ben külföldön jelent meg 1914 augusztusa című történelmi regénye, amely az orosz vereséggel végződő tannenbergi csatával foglalkozik.

Száműzetés

1973-ban Párizsban adták ki A Gulag szigetvilág első kötetét (a kéziratot 1968-ban csempésztette külföldre), melyben a munkatáborok és börtönök rendszerét, az áldozatok szenvedéseit tárta fel, támasztotta alá adatokkal, visszaemlékezésekkel. Ezt követően sajtókampány indult ellene, majd letartóztatták, 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, végül pedig kiutasították az országból.

Fotó: olvasoterem.com

Ekkor vette át a Nobel-díjat Stockholmban, egy Zürichben írt röpiratában alkut ajánlott a szovjet vezetésnek: leáll támadásaival, ha lemondanak a nemzetellenes marxizmusról, és teljesítik nemzeti hivatásukat. Lenin Zürichben című könyvének 1975-ös kiadása után az Egyesült Államokban, a vermonti Cavendish-ben telepedett le. Kiadta a Gulag második és harmadik kötetét, 1980-ban két esszét is publikált (A tölgy és a borjú, A halálos veszedelem), és folytatta 1971-ben elkezdett történelmi sorozatát, amelynek összefoglaló címe A vörös kerék lett.

A hazatérés

Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett.

1991-ben jelent meg Hogyan mentsük meg Oroszországot? című röpirata. A kommunizmust és a kapitalizmust is hevesen bíráló író szerette volna felrázni a "Szent Oroszországot", de az általa javasolt jóindulatú önkényuralomnak, a keresztény-nemzeti rendszernek nem sok híve akadt.

Halála

Utolsó éveiben sokat betegeskedett, de továbbra is dolgozott, feleségével összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. 2007-ben Putyin elnöktől elfogadta az Állami Díjat. Otthonában halt meg szívelégtelenség következtében 2008. augusztus 3-án.

Fotó: kresy24.pl

Szidalmazták és kinevették, istenítették és megvetették. De tisztelői és ellenfelei pontosan tudták, hogy Szolzsenyicin már csupán novelláival és a Gulag szigetcsoport című regényével megváltoztatta a világot, és ez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy a halhatatlanok közé kerüljön

- emlékezett meg róla halálakor egy moszkvai lap.

(Borító: culture.ru)

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/66149/pics/lead_800x600.jpg
Alekszandr Szolzsenyicin,Hírek,irodalom,történelem
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?