Blogolj!

Meghalt Sára Sándor

Életének 86. évében vasárnap meghalt Sára Sándor filmrendező, operatőr, a nemzet művésze, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója - közölte a család vasárnap az MTI-vel.

Lehet, hogy kevesen tudják, de Sára Sándor 1933. november 28-án született a Galga-menti Turán, ahol apai nagyapja vasutas volt. Anyai ágon Jászberényből származik, szintén vasutas családból. Édesapja Turán aljegyzőként, majd a közeli Ikladon jegyzőként dolgozott, ezért – mint „osztályellenséget" – a háború után alaptalan vádakkal többször internálták.

Elemi iskoláit Turán, Ikladon és Aszódon végezte, középiskolai tanulmányait Jászberényben, anyai nagyszüleinél kezdte, majd Aszódon folytatta. Ott kötött barátságot a Domonyban élő Huszárik Zoltánnal. Hiába volt azonban Sára az aszódi gimnázium egyetlen tiszta kitűnő diákja, édesapja miatt még a nevét sem említették az évzárón.

Az erkölcsi és szociális igazságra már akkor érzékeny kamaszból ez a méltánytalanság a rá később is jellemző „csakatértis" dacreakciót váltotta ki.

Mikor hatodikos gimnazistaként azt olvasta, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolára érettségi nélkül is felvételt lehet nyerni, ki akarta használni ezt a lehetőséget, de lekéste a jelentkezést. Szülei kérésére folytatta a középiskolát. Előbb Berettyóújfalun tanult, végül Budapesten, a Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Rendezőnek készülő osztálytársa biztatására elhatározta, hogy operatőr szakra felvételizik. Akkor már sokat fényképezett, és a turai művelődési otthon Kossuth-díjas igazgatója, Kovács László segítségével fotószakkört alapított.

Mindent elolvasott, amit a fotózásról és a filmről a Szabó Ervin Könyvtárban talált. Néhány emlékezetes filmélménye, elsősorban Bán Frigyes 1950-ben látott Talpalatnyi föld című alkotása, olvasmányai közül Balázs Béla műveinek film iránti szenvedélye mellett a véletlen is segítette a pályaválasztásban. Turán találkozott a Népművészeti Intézet megbízásából Raffai Anna néprajzkutatóval együttműködve a még élő népszokásokat filmen megörökítő Szőts Istvánnal, az Emberek a havason nagy tehetségű, de a Rákosi rezsim által önkéntes száműzetésbe kényszerült rendezőjével. Mester-tanítványi, majd baráti kapcsolatukat Szőts István 1998-ban bekövetkezett haláláig ápolták.

Az 1953-as sikeres felvételijén bemutatott fotóit Illés György, a főiskola operatőr tanszakának vezetője később így méltatta: „Feljött vidékről egy fiatalember, egy hallatlanul érdekes fotósorozattal. Álomszép dolgokat csinált".

A magyar filmek közül a Talpalatnyi föld után az Emberek a havason és az Ének a búzamezőkről című Szőts-filmekben vagy a Körhintában (Fábri Zoltán, 1955) megjelenő képi világ állt legközelebb Sára ízléséhez.

1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának tagja volt, ezért kis híján eltávolították az intézményből, diplomamunkája 1957-ben a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűd volt. Végzése után a Mafilm munkatársa lett, 1962-ben kezdett filmeket forgatni. Színes felvételeivel, karakteres totáljaival, az emberi arc költészetét és tragikumát felfedező képeivel

olyan alkotások sikeréhez járult hozzá, mint a Sodrásban, az Orfeusz és Eurydiké (Gaál Istvánnal), a Tízezer nap és A mérkőzés (Kósa Ferenccel), az Apa (Szabó Istvánnal), a Szindbád (Huszárik Zoltánnal), valamint az Árvácska (Ranódy Lászlóval).

A „passzív rezisztencia" lassan kezdett oldódni. Az első önálló operatőri feladatra – az akkor már Bécsbe „disszidált", ezért itthon hivatalosan tiltó listára került Szőts István ajánlására – Raffai Anna kérte föl Sárát 1959-ben, a Busójárás című néprajzi filmben. Főnökei azonban csak Illés György felügyelete mellett engedélyezték számára a munkát.

Gyuri rábeszélt, hogy vállaljam el. Elkezdtünk forgatni. Gyuri második vagy harmadik nap megérkezett, jó távol a kamerától leült, majd odajött és hangosan megkérdezte: »Sanyikám, nincs szükséged valamire? Hozok neked egy kávét!« Hozott kávét, aztán elment

– emlékszik vissza Sára a történetekre.

A hatvanas évek belpolitikai helyzetének enyhülése után Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a Balázs Béla Stúdió fiatal alkotókból verbuválódott csapathoz.

Operatőrként dokumentalista jellegű rövidfilmeket kezdett forgatni. Majd első meghatározó rendezése is elkészült, a 17 perces Cigányok 1962-ben.

Filmjeiben ezt követően is korának érzékeny pontjaival foglalkozott: például a tanyasi életről szóló Vízkereszt, majd az ingázókkal kapcsolatos Oda-vissza. A sok kényes téma miatt általában egy-két évvel később jelenthettek csak meg filmjei, ennek ellenére rövidfilmjeinek nemzetközi sikere felhívta rá a figyelmet Magyarországon is.

Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte meg Feldobott kő címmel. A Csoóri Sándorral közösen írt – önéletrajzi motívumokban is bővelkedő – film főhőse egy fiatalember, akinek eszmélődése a magyarországi sztálinizmus legkomorabb időszakára esik. A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követik, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók vagy A vád.

Sára a rendszerváltás közeledtével ismét visszatért a dokumentumfilmhez. Ennek megfelelően a televízió megbízásából elkészíti a 2. magyar hadsereg tragédiáját felidéző 25 részes Krónika című dokumentumfilmet, illetve ennek moziverzióját, amely Pergőtűz néven jelent meg. A sorozatot csak a szovjet csapatok kivonulása után hagyják levetíteni.

Ezt követően 1984–1985 között Bábolna múltjáról és jelenéről forgat nagyívű szociográfiát, amiért a XVIII. Magyar Játékfilmszemlén elnyeri a Társadalmi zsűri fődíját. Majd figyelme azokra a kollektív történelmi fájdalmakra irányul, amelyekről évtizedeken keresztül tilos volt nyilvánosan beszélni.

A bukovinai székelyek közelmúltbeli hányattatásait tárja fel a Sír az út előttem című többrészes filmeposz, míg a Csonka Bereg, a Te még élsz?, a Lefegyverzett ellenséges erők és a Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmjei a háború következtében idegen fogságba került, elhurcolt és meggyötört emberek sorsával figyelmeztetnek múltunk keserves üzenetére.

A filmezés mellett közéleti szerepet is vállalt: 1986-tól 1993-ig, majd 2002-től 2005-ig a Magyar Filmklubok Szövetségének elnöke, 1993 júliusától az akkor indult Duna Televízió elnök-főigazgatója, majd 1996 júliusától 2000-ig első elnöke volt. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tagja, 2007 és 2010 között ügyvezető elnöke volt.

Sára Sándor átveszi a Kossuth Nagydíjat Áder János köztársasági elnöktől a Sándor-palotában 2018. április 10-én

Sára Sándor munkásságát számos, olyan rangos kitüntetéssel ismerték el, mint az 1978-ban átvett Kossuth-díj, 1968-ban Balázs Béla-díj, 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés, 2003-ban Gulág-emlékérem, 2014-ben a Nemzet Művésze lett, valamint kimagaslóan sikeres operatőri és rendezői pályája elismeréseként megkapta a Kossuth Nagydíjat is.

Sára Sándort a Magyar Művészeti Akadémia és a közmédia saját halottjának tekinti.

(Borító: MTI - Koszticsák Szilárd, Fotó: MTI- Bruzák Noémi)

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/83848/pics/lead_800x600.jpg
film,fotó,Gyász,Sára Sándor
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?