Blogolj!

De Ady élt!

Dorogi László

Nem tudtam, csak sejtettem, hogy így van. Ady Endre költészetét, novelláit, írásait, elképesztően hullámzó, érzelmi ostorcsapásokat szóró személyiségét nem megérteni, hanem megérezni, átérezni kell. Így kerülhetünk közel a nagy szellemhez, így ültethetjük egy évszázad emberi lélektani tapasztalatát mai, érzelmileg megnyirbált és elszegényesedett világunkba.

Fotó: Kulcsár István

Ott és akkor, a balatonhenyei kultúrház kertjében, azon a csodálatos csütörtök délutánon, a szikrázó napsütésben és a rekkenő hőségben, a hatalmas, tekintélyt parancsoló fűzfa szórványos árnyékában pillanatok alatt megértettem. Lázár Csaba Kazinczy-díjas színművész nemcsak megidézte a költő szellemét, de a lemenő nap fényében - amelyet némán és az előadástól néha egy-egy könnyet elmorzsolva tűrt az az idős, helyi asszony, aki helyenként Ady meggyötört anyjaként jelent meg előttem a kertjében, a kőfalra támaszkodva - szinte hologramként rajzolta a régóta a csendet szolgáló színpad deszkáira.

Aki nem élte még át személyesen a Kőfeszt hangulatát, annak hiába írom le, mesélem el és öntöm szavakba. Megpróbálkozhatok - és meg is próbálkozom - vele, de akár egészen meg is feszülhetek, éppen csak annyira sikerül majd közvetítenem az élményeket, mint olcsó okostelefonnal lefényképezni a teliholdat, majd magyarázva mutogatni később, hogy tényleg létezik a táncoló holdfény csodája - nem köszön vissza belőle semmi. Pedig a Káli-medence szívébe nyaranta költözik egy kis extra csoda, ami még izgalmasabbá, még színesebbé varázsolja az egyébként is fantasztikus miliőt.

Fotó: Kulcsár István

Lázár Csaba és Négyessy Katalin csellóművész Ady-estjét hallgatva jó néhány érzés, gondolat kerített hatalmába, amelyeken azóta is lamentálok, elmélkedek. Az előadás gerincét adó Ady-levelezésekkel kapcsolatban például az jutott eszembe, mennyire jó lenne, ha képesek lennénk lelassítani a világot és sokkal intenzívebben élnénk meg, élnénk át a pillanatokat, ahogy azt maga Ady is tette. A levél olyan intim, irodalmilag is értelmezhető műfaj, amely mára teljesen értékét és értelmét vesztette, mert rohanunk és nem figyelünk oda a részletekre. Az információé lett a hatalom, az üzenetekből kihalt a szépség. Küzdhetünk, harcolhatunk ellene, de ilyen irányba változott meg a világ. Éppen ezért nyúl kiválóan Lázár az Ady-levelekhez, amelyekből ismerjük meg igazán a költőt, azt a borzasztóan bonyolult és szerteágazó személyiséget, amit egyébként mások, Adyról írt sorai árnyalnak még tovább. Boncza Berta, Ady Csinszkája így írt egy, már a költő halála utáni visszaemlékezésében:

"Mint az orvos, aki sztetoszkópjára hajolva figyeli a beteg szívet, úgy tudtam én meg ezekből a kiszámíthatatlan szívverésként lüktető versekből, hogy a szív itt valóban beteg. Ez a láz életet rombol és a sírás - sírás, ami lelket rázva tör föl. Így csak férfi tud sírni. Kell az alkohol, a nő, a méreg, hogy elkábítsa, eltompítsa krisztusi izzását a szeretetnek, tehetetlenül gyilkoló félelmét az előrelátásnak, mibe minden ránk váró borzalmat előre végigszenvedő zseni menthetetlenül belepusztul. (...) Még súlyosabb lett mindennél, hogy végül már csak másodsorban érdekelt az írott szavak értelme, mert mindent elárult maga az írás. Betűk formája, sorok reszketése. Itt aztán megéreztem minden bajt, minden átvirrasztott éjszakát. A fehér port, a szeszt, a nőt, mindent, amivel szemben gyereksorsom rabévei tehetetlenségre ítéltek."

„Ugyanazokra a létkérdesekre keressük a választ, mint Ady"

Lázár Csaba Arany János balladáival járja már hosszú ideje az országot, most viszont Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából a költő tiszteletére is irodalmi esttel készült "Így nem fogok sohse meghalni" címmel. A Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából jött létre az az előadás-sorozat, aminek segítségével most tovább élhet Ady öröksége.

Adyt hallgatva Lázártól nem is csak a költőt véljük felfedezni, hanem saját magunkat is. Hiszen ő is - mármint Ady - éppen azokkal a problémákkal küzdött, amelyekkel mi is küzdhetünk a mindennapi életben. Szeretett, élt, hajszolta vágyait és a fel-feltűnő boldogságot, miközben szilárd elképzelései voltak a világról, a politikáról, az Istenről és a magyarságról és éppen úgy fájtak a csalódások, a kudarcok, a szerelmek, ahogyan fájnak nekünk is.

Fotó: Kulcsár István

"De Ady élt! (...) Utál, örül, gyűlöl és szeret - de van. Ha megszorítják a kezét: visszaszorítja keze melegével, ha megfogja szívét valami, ami érdemes a meghatódásra: szeméből kibuggyan ugyanaz a sós, érthetetlen víz, ami az enyémet elönti, ha Reá gondolok"

- írta Boncza Berta. Ilyen volt a "Kúnfajta, nagyszemű legény". Pontosan ilyennek éreztük a balatonhenyei színpadon felsejlő láthatatlan hologramját. És ilyennek érezzük magunkat is. E sorok írója mindenképp.

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/99538/pics/lead_800x600.jpg
Ady Endre,Kőfeszt,Kőfeszt 2020,Lázár Csaba
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?