Blogolj!

Pillangó szárnyán vágtatott Kővágóörsre Attila szelleme

Dorogi László

Pokoli - ahogy nagyapám szokta volt mondani, gatyarohasztó - hőség állt strázsát a kővágóörsi Tájház udvarán, valahogy mégis úgy képzeltem, ennél tökéletesebb helyszínen és tökéletesebb időben nem lehet megidézni a nagy magyar szellemeket.

Fotó: Dorogi László

Úgy hiszem, Attila, a nagy hun éppen ilyen perzselő, pokoli klímában rogyasztotta térdre legnagyobb ellenlábasait, úgy hiszem, Hunor és Magor útját éppen ilyen pusztítva égető napsugarak mutatták az őshazáig, s talán a magyarok ősei is éppen ilyen lángokat szító kánikulában pillantották meg először azt a helyet, ahol végül letelepedtek - még ha a krónikák arról regélnek is, hogy éppen a mérsékelt időjárási körülmények miatt döntöttek a honalapítók a Kárpát-medence mellett.

Horti Zoltán hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, Magyarok krónikái címen összegyűjti méltatlanul mellőzött szellemi és lelki örökségünket és ezt egy előadás, ősbemutató formájában prezentálja is a közönségnek.

Sokan, sokféleképpen firtatták a történelem során a magyarok eredetét, de éppen a különböző értelmezések miatt alakulhat ki némi zavar az elmében, s tehetjük fel újra és újra az unalomig ismételt, mégis megválaszolatlan kérdéseket: honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a valós örökségünk? És mi az, amit a történelemhamisító hatalmak aggattak a nyakunkba koloncként a vérzivataros évszázadok alatt?

A kérdésekre a Magyarok krónikái sem válaszolhatnak. Ellenben ott és akkor, a kővágóörsi Tájház udvarán, a Kőfeszt első napján különleges események láncolata borította meg a mindennapi egyensúlyt. Amint Heinczinger Miklósnak, a Misztrál együttes emblematikus alakjának tolmácsolásában felcsendültek az ősi magyar dallamok, hirtelen feltámadt a szél, s ahogy Horti Zoltánék olvasták a krónikák sorait láthatatlanul elevenedett meg az elhallgatott, "kevésbé népszerű" történelem. Amit nem mások írtak meg nekünk, hanem amit mi, magyarok írtunk magunknak lóháton, íjjal és nyíllal a kézben.

A Magyarok Krónikái Noétól egészen Mátyás király koráig foglalkozik az ősmagyarság történetével, ám a már fent említett több krónikás és több gondolatmenet miatt az igazság keresése nehéz. Falakba ütközik az ember, ám mivel az igazság nem feltétlenül egy, és megmásíthatatlan, Horti meghagyta az olvasónak a döntés lehetőségét. Arról viszont nem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem, hogy bennünk, magyarokban zubog valami egészen különleges, finesszel, törtetéssel és vasmarkúsággal átitatott folyadék, amit egyesek vérnek, mások virtusnak titulálnak.

Ott, és akkor, a kővágóörsi Tájház udvarán a krónikákat hallgatva feltámadt a szél, s sodort kottaállványt, jegyzetet, asztalterítőt. A nagy légtömeg hátán viszont egy pillangó kecsesen röppent át a kiégett fűszálak fölött, halványan megvetve lábait a vízre szomjazó növényeken. Alkalmazkodott a körülményekhez, ahogy mi is tesszük azt évszázadok óta. Ezért - érjen bármilyen vész - még mindig itt vagyunk. És itt is maradunk.

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/99656/pics/lead_800x600.jpg
Horti Zoltán,Kőfeszt,Kőfeszt 2020,Kővágóörs,Magyarok krónikái
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?