Blogolj!

Elhunyt Szőcs István kolozsvári író és művelődéstörténész

Szőcs István író, szerkesztő, művelődéstörténész (1928–2020), a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja életének 93. évében elhunyt Kolozsváron.

Szőcs István Aranytoll-díjjal kitüntetett erdélyi magyar író, kritikus, műfordító. Elemi és középfokú tanulmányait szülővárosában, Marosvásárhelyen végezte, a református kollégiumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, 1951-ben pedagógia–lélektan szakos tanári oklevelet szerzett.

Pályáját az Ifjúsági Könyvkiadóban kezdte, 1958 és 1968 közt az Utunk, 1968 és 1989 közt az Előre szerkesztője. 1989-ben vonult nyugdíjba. Az 1990-es évek közepétől a kolozsvári Helikonnál főmunkatárs.

Első publikációitól, az ötvenes évek közepétől kezdve Szőcs István bő három évtizedig elsősorban irodalom- és színikritikákkal, irodalomtörténeti esszékkel van jelen az irodalmi életben. Irodalmi és színikritikái, művelődéstörténeti esszéi, nyelvészeti vitacikkei sajátos színt jelentenek az erdélyi magyar irodalomban. Nagy ismeretanyaga és polemizáló hajlama gyakran hozzásegítette a határokon túl élő magyar kisebbséget az értékek mentén való tájékozódáshoz természetesen mindig az adott politikai, társadalmi körülmények közepette. Kétezernél több publicisztikai írása jelent meg a fent említett orgánumokban.

Főművének – mint ahogy az irodalomtörténet – maga is Selyemsárhajó című, több kiadást és témabővítést megért könyvét tartotta, melyben imponálón mozgósítja évtizedek alatt rendszerezett őstörténeti, archeológiai, összehasonlító nyelvészeti, csillagászati, mitológiai, lélektani tudását.
20. századi klasszikus magyar írók (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Makkai Sándor, Kós Károly stb.) műveit adta közre jegyzetekkel, bevezetésekkel.

Mindent egybevetve: Szőcs István munkássága, bár látszólag olykor egymástól távol eső témakörökben nyilatkozik meg, valójában holisztikus egységről tanúskodik.

Mint a kisebbségi helyzetben élő írók általában, Szőcs István is tevékenyen részt vállalt politikai és közügyekben. A magyarság védelmében több konfliktust is felvállalt: egyebek között publicisztikai írásokban érvelt határozottan a nagy múltú magyar nyelvű gimnáziumok (líceumok) visszaállítása érdekében, tiltakozott a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista városvezetése ellen.

A legnagyobb, országos méretűvé duzzadt politikai botrányt egy televízióadásban kavarta fel, melyben észszerű tényekkel cáfolta a dákoromán folytonosság elméletét.

2012 novemberében kiderült, hogy a kommunizmus alatt a Securitate beszervezte.

Munkásságának meghatározó műfaja a lendületes irodalmi publicisztika és a tudományos igényű, de olvasmányos, szubjektív hangvételű esszé. Több százra, talán több ezerre taksálható irodalommal (is) foglalkozó cikkeinek, kritikának száma, rendkívüli olvasottsága, széleskörű műveltsége különös elevenséggel mutatkozik meg művelődéstörténeti írásaiban is, melyekben történelem és nyelvtörténet, őstörténet, nyelvpszichológia és etimológia szétszálazhatatlanul összefonódott.

Sokoldalú munkásságának jelentős vonulatát képezi hozzájárulása a romániai magyar könyvkiadás megújulásához. 

https://kulturvilag.blogstar.hu/./pages/kulturvilag/contents/blog/99996/pics/lead_800x600.jpg
Gyász,Magyar Művészeti Akadémia
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?